Tulajdonképpen úgy indultunk el Pozsonyba pár héttel ezelőtt, hogy hagyjuk majd, hogy a “város hasson ránk”, így nem nagyon néztünk utána, hogy konkrétan mit érdemes megnézni. Ez persze annyit jelentett, hogy mindenképpen kell enni sztrapacskát meg inni szlovák sört.
Budapestről indulva 2 óra alatt megvolt Pozsony, viszonylag gyorsan megtaláltuk a szállodánkat is, a Frankenstein Falkensteiner Hotel Bratislava-t, mely teljesen rendben volt, annyi érdekességgel, hogy a szobából bele lehetett látni a fürdőszobába, (pontosan a wécére rálátva), egy ponton ugyanis nem fal volt, hanem üveg. Bárkinek az ötlete volt, tudta, hogyan kell 2 embert közelebb hozni egymáshoz!
Rögtön célba vettük a várat, kellemes 15 perces sétányira a hoteltől, közben érintettük a Szlovák Parlament épületét, mely építészetileg sok szót nem érdemel, bár az látszik, hogy panorámás munkahely lehet.
Az UFO-ról már olvastam korábban, és tervbe is vettük a látogatást, miután a szálloda adott egy 50%-os kedvezményt a belépőre, amúgy sokallottam volna a 7 EUR/fő árat, aztán mégsem sikerült eljutni, mert délután 6 körül elkezdett esni és nem hagyta abba. Az UFO amúgy egy panoráma étterem is egyben (eléggé drága), 85 méterrel a Duna fölött fekszik. Valljuk be, remek ötlet, erre mindenki emlékezni fog, aki egyszer járt Pozsonyban.
A pozsonyi vár szépen fel van újítva, vakítóan fehér és egyszerű, jó nagy. Be nem mentünk, ismét megcsodáltuk a panorámát, szintén 85 méterre a Duna felett fekszik, mint az előbb említett UFO.
A következő program az ebéd volt, ami elsőre nem tűnik komplikált feladatnak. Abban egyetértettünk, hogy ne a belvárosban együnk, mert az biztos “túristás”, hanem autentikusabb helyen. De hol? Ennek átgondolására beültünk egy sörre a Sladovna sörházba (Ventúrska 5.), így utólag azt kell hogy mondjam, jó döntés volt.
A ház söre mellett, kipróbáltuk a Demänovka likőrt, ami olyasmi mint a Becherovka, gyógynövényből készül, van egy keserűbb és egy édesebb változata.
Aztán egyszer csak megláttuk a szomszéd asztalánál, amint kihoztak egy Bryndzové haluskyt vagyis sztrapacskát és annyira jól nézett ki, hogy nem gondolkoztunk tovább, mi is megrendeltük. Aki nem tudná mi is ez: tradicionális szlovák egytál étel, burgonya alapú, juhtúróval és szalonna pörccel. (BRYNDZOVé HALUšKY“ traditional Slovak potato gnocci with sheep cheese Bryndza and crispy bacon – 350g 7,20 €) Az ebéd után az az egyöntetű drámai kijelentetés születetett, hogy életünk legjobb sztrapacsáját fogyasztottuk el.
Már az ebéd alatt is feltűnt, hogy minden túrista csoport, amely idegenvezetővel közlekedett, megállt egy romos héz előtt és hosszan néztek valami emléktáblát. Mint kiderült, a kis Mozart ebben házban adott koncertet hatévesen, 1762-ben.
Én a sasszem, kiszúrtam az egyik mellékutcában, hogy Steve McCurry kiállítás van. Amúgy biztos mindenki tudja ki ő, hiszen ő készítette azt a híres portrét az afgán lányról a NatGeo címlapjára, az is itt volt persze. Nemrégiben az Etnia Barcelona szemüvegmárkának fotózott kampányt, ennek kapcsán írtam róla. (Meg persze a saját EB napszemüvegem kapcsán.)
Én és Pozsony
Ezek után még sétálgattunk a városban, ahhoz képest, hogy péntek volt, nem voltak sokan az utcán. Viszont az megfigyelhető volt, hogy sok a túrista csoport, főleg amerikai és német mondatokat kaptam el. Sok jó kiülős helyet láttam, némelyik egészen különlegesnek tűnt (ezek mondjuk mind üresek voltak), de összességében jó hangulata volt a városnak. Pozsonyban amúgy kb 500 ezren élnek.
Este az eső miatt a szállodában ragadtunk, és az atlétikai Európa-Bajnokságot bámultuk, majd reggel elmentünk még Dévény várához (Hrad Devin), de mint kiderült a szlovákok későn kelnek és még zárva volt, mikor oda értünk, kb 9 körül, pedig ahogy elnéztem jó kis program lett volna.
A pozsonyi kalandok után, pedig Ausztriában folytattuk: A Wiener Schnitzel nyomában címmel, de erről majd egy másik posztban!