Legújabb ajánlatom a nagyvilági teázás témakörben, a Hotel Café Royal, azon belül is az Oscar Wilde Lounge. Nem véletlen a névadás, ez volt ugyanis Wilde törzshelye, itt esett szerelembe Lord Alfred Douglas-szal, – becenevén Bosie-val -, de rajta kívül még olyanok jártak ide, mint a hírhedt okkultista Aleister Crowly (én az ő kártyáját használom) vagy a 20. század egyik legfontosabb írónője, Virgina Woolf (tavaly remek kiállítást láttam róla a National Portrait Gallery-ben), vagy másik kedvenc íróm D.H.Lawrence, aztán Winston Churchill, Diana hercegnő és még sorolhatnám.
A helyet mindenképpen az Air Street felől közelítsük meg, mert így végig mehetünk a szálloda hallján is, ami szintén csodálatos. A főbejárat a Regent Street felől van, egészen közel a Picadilly Circus-höz.
Ha jól emlékszem, 2-3 héttel előre foglaltam le az asztalt, már akkor alig volt hely, persze lehet, hogy az utcáról is lehet csak úgy beesni, de nem akartam kockáztatni. A bejelentkezés után, elkísértek a ruhatárba, majd az asztalunkhoz vezettek.
A létesítményt 1865-ben egy francia borkereskedő, Daniel Nicholas Thevenon hozta létre, csőd miatt menekült Franciaországból Londonba 1863-ban, öt font készpénzzel a zsebében. Megváltoztatta a nevét Daniel Nicols-ra és létrehozta a Café Royal-t, ami 1890-re nagyon menő étterem és találkozóhely lett, egy ponton az időben pedig a világ legjobb borospincéjét is magáénak mondhatta.
2008-ban a gazdagok és híresek törzshelye 4 évre bezárt, az izraeli Alrov Properties & Lodgings Ltd ingatlanfejlesztő tulajdonába került 125 évre, a tulajdonos a Crown Estate, amely a királyi család ingatlanjait is kezeli. A műemlék épület bútorait és tárgyait elárverezték, nagy sikerrel, és ezzel véget ért egy korszak is.
A David Chipperfield építészeti cég végezte a felújítást, egy 159 szobás szállodával is bővült a létesítmény, 2013-ban pedig egy spa és gym részleggel (Akasha Holistic Wellbeing Centre) is megdobták, ennek megnyitóján volt szerencsém részt venni, csak nem találok sehol egy képet, ahol a medence mellett egy nyugágyon pezsgőzöm..
Afternoon Tea időpontont minden nap 12, 2 és 4 órára lehet foglalni és ilyenkor mást nem is lehet rendelni. Az ár abban tud változni, hogy milyen pezsgőt rendelünk avagy rendelünk-e egyáltalán. Ahogy általában mindenhol, itt sem lehet osztozkodni, egy ember, egy Afternoon Tea.
Az árakat tekintve nyilván, ez nem olyan hely, ahova hetente beül az ember. Ide egyszer kell eljönni, mint egy kiállításra.
Gabival dekadensen pezsgőzünk, ő nézegeti az étlapot. Egyszer csak rám néz és nagyon komolyan megkérdezni: Ugye nem Dom Perignont-t iszunk??
Ez egy Amuse Bouche, vagyis egy kis üdvözlőfalat: muffin kecskesajttal, Fisherman’s friend ízesítéssel, – ami ugye egy mentolos cukor -, meg volt egy pipetta is benne, aminek a tartalmát bele kellett fecskendezni, sajnos már nem tudom felidézni, hogy mi lehetett benne.
Aztán jöttek a szendvicsek, szám szerint 6 fajta:
Coronation chicken – Koronázási csirkesalátás szendvics, magyarul majonézes-currys csirkesalátás szendvics. Ez a csirkesaláta klasszikus brit étel, 1953-ban II. Erzsébet koronázási ünnepségére készítették először, népszerűsége azóta is töretlen.
Cucumber, cream cheese and red onion ketchup – Uborkás, sajtkrémes szendvics, tradicionális brit uborkás szendvics sajtkrémmel és vörös hagyma ketchuppal megbolondítva, tökéletes formájúra vágva, héj nélkül.
Mary Rose prawn cocktail, smoked Spanish paprika and baby gem lettuce – Garnélarákos szendvics, Mary Rose öntettel (tengeri cuccok kedvelt öntete: paradicsom, majonéz, Worcestershire szósz, citromlé és bors), füstölt spanyol paprikával és salátával, a baby gem itt azt jelenti, hogy a római saláta mini változatát használják.
Café Royal “Wilde” salmon – Lazacos szendvics Café Royal módra.
Wild boar, crackling, pickled apple and caraway bun – Vaddisznó ropogós, savanyú almával köményes zsömlében.
Chorizo, caramelised white onion and thyme “Wellington” – Chorizo karamellizált fehér hagymával és Wellington kakukkfűvel.
Levezetésnek ezután jött egy kis gyümölcstea pillecukorral avagy marshmallow-val.
Én már ezen a ponton is tele voltam, de nyilvánvalóan nem lehet kihagyni semmit, így szépen betoltuk a következő 6 kis miniatűr süteményt. (“Profile 66” chocolate, “Opéra 1865”, Seasonal flower pot, Tea macaroon, Pear “Regent”, Boston choux)
Az Afternoon Tea fontos része, nyilván, a tea, fejenként egy kannával jár és kérhetünk többször különböző fajtát, ez általában 2 lesz, tekintve, hogy kb. 2 óra egy szeánsz.
Lehet kérni olyan egzotikus teákat, mint az Oscar, amely egy autentikus Lapsang Souchong tea, kissé füstös ízű, erőteljes, komplex, szofisztikált. (Mint én. Azt hiszem ezt is kértem.) Vagy kérhetünk Queensberry-t, ez utalás Wilde szeretőjének apjára, Queensberry márkira, aki ellen Wilde rágalmazási pert indított, miután az számon kérte a fiával folytatott viszony mibenlétét. Mint tudjuk, Wilde-ot elítélték 2 év börtönre és kényszermunkára, ami annyira meg is viselte, hogy szabadulása után 3 évvel, 1900-ban meg is halt.
Miközben elmentem a toalettre, felfedeztem a folyosón egy csomó képet, hogy kik is jártak itt, például Andy Warhol, a nőre sajnos nincs tippem, talán Amanda Lear?
És ezzel még nem volt vége, jött a csodálatos mazsolás “scone”, ami nagyjából egy édes pogácsa, de ennél sokkal több, főleg a clotted cream miatt, amivel jön, ez egy a tejszín és vaj közötti krém, meg persze jár hozzá citromkrém (lemon curd) és eper jam. Erről nem lett jó kép, úgyhogy nem közlöm. És ha még maradt volna jó, lehetett választani háromféle tortából zárásképpen.
Aztán még bohóckodtunk egy kicsit, – hogy legyen jó gif belőle – , aztán éreztük, hogy menni kellene, mert egy idő után elkezd nyomasztó lenni az ablaktalan és levegőtlen terem, bármilyen szép is, lenyomja az embert.
Ja, néha felbukkant egy zongorista is!
Természetesen esett amikor elhagytuk a Cafe Royalt, így:
Korábbi Afternoon Tea poszt:
sketch – nagyvilági teázás Alien wc-vel
A képeket a következő eszközökkel készítettem: Samsung Galaxy Note 4 és Samsung NX3000.
A Facebook neverordinary London oldalán további hírek, képek, sztorik.