A Mandarin Oriental Hyde Park London hotelben 2011-ben voltam először. Magamtól nem valószínű, hogy bementem volna, de egy igazán nagyvilági, svájci kolléganő hatása alá kerülve – aki néha reggel azzal kezdte, hogy tegnap Pippa Middleton-nal bulizott – , szépen feltérképeztük az irodánk környékét, amely Knightsbridge-ben volt, a Harrods luxusáruházzal szemben. Ő vitt el a Bar Boulud-ba, amely a hotel bisztrója, akkor gondoltam, ide majd még visszajövök.
És még mielőtt elfelejtem, itt működik a Dinner by Heston Blumenthal is, amely a világ egyik legjobb étterme.
Így amikor új helyszínt kerestem az Afternoon Tea sorozatomhoz, rá esett a választás, persze hosszas gondolkozás, nagyon sok helyszín van ugyanis, és évente csak kettő fér bele a költségvetésbe. Korábbi fejezeteim: Hotel Café Royal és sketch London, mindkettő csodálatos volt.
A hotel rendkívül impozáns épület, a bejárat a Brompton Road felől közelíthető meg, szemben a Harvey Nichols luxusáruház, a másik oldal viszont sokkal kellemesebb, mivel az a Hyde Park-ra néz.
Az Afternoon Tea szolgáltatást a The Rosebery Lounge-ban lehet igénybe venni, és ajánlatos foglalni. Érdemes tudni, hogy foglalásnál meg kell adni a bankkártya adatainkat, mivel ha nem mondjuk le vagy nem bukkanunk fel időben, akkor levonnak egy minimum összeget, jelen esetben ez 48 font / fő lett volna. Persze, sikerült elkésni, nagyon izgultunk!
A The Rosebery, Lord Losebery előtt tisztelegve, tavaly tavasszal nyílt meg, a sztori szerint az 1920-as években, pontosan ugyanitt, egy teaház működött.
Az ablaknál kaptunk helyet, egymással szemben, de mivel én nem akartam az utcát nézni, így egymás mellett ültünk Gabival, és ez láttuk.
Ez az utcafrontos kilátás.
Az asztali prezentáció egyből levett a lábamról, ez a madárkás porcelánkészlet nagyszerűen illett a környezethez. Amúgy William Edwards design, ahogy olvasom kifejezetten ilyen termékekre szakosodott formatervező, mindenesetre megy neki a business, hiszen például a The Ritz, Burj Al Arab, The Connaught, The Goring, Claridges, The Corinthia szállodáknak is ő készítette a porcelánt. Természetesen megvásárolható, mint minden Londonban.
Az Afternoon Tea nem teljes pezsgő nélkül, szerintem, – amúgy egy sima hétköznap sem -, mi a Ruinart Blanc de Blancs mellett döntöttünk, és ilyen szép pohárba kaptuk, ezeket John Jenkins tervezte.
Általában érdemes tudni, hogy a legtöbb helyen, főleg nem olcsó helyeken, az Afternoon Tea fogásaiból annyit rendelhetünk, amennyit akarunk, és ez érvényes a teára is. Viszont, olyan nincs, hogy ketten kérünk egyet, bármennyire is szeretnénk.
Tapasztalataim alapján, nem gyakran rendeltünk újra, mert így is elegendő volt, sőt, teából viszont igen, 2 kanna simán elfogy (fejenként) és legalább 2 különböző teát is ki tudunk próbálni.
Én általában a ház teáját – Signature Blends – szoktam kérni, és mindig kipróbálok valami olyat is, amit még előtte nem.
Először jönnek a nagy műgonddal készített kis szendvicsek – mint az angol gyep! – , csirkés (organikus persze), lazacos, uborkás, sajtos, rákos és sonkás. Azt hiszem ebből kértünk egy újabb kört, mert olyan gyorsan befaltuk.
Aztán jöttek a sütemények, kézműves persze, már itt úgy éreztem, hogy nem bírok többet, de nincs panaszkodás, ugye.
Az édes pogácsákhoz járó dzsemek közül, a rózsaszirom típusú teljesen magával ragadott, mindenképpen be kell szereznem egyet, ha valakinek van ötlete itthon hol lehet, ne tartsa magában.
A mellettünk lévő asztal felszabadult, gyorsan csináltam magamról egy képet a tükörben!
Nagyon sajnáltam, hogy mi nem olyan asztalt kaptunk, ahol ilyen agancs installációra akasztják fel a tányérokat, ez például nagyon tetszett.
A végén még kaptunk egy szem valamit, nagy nehezen leerőltettük. Aztán mivel letelt a slot, 2 órára lehet maradni, száműztek bennünket szépen megkértek minket, hogy fáradjunk át a Mandarin bárba.
Megérte, ennél lehangolóbb helyet, régen láttam. Gabi elmondása szerint, valamikor ez nagyon menőnek számított, mármint design (10 éve?) szempontból, mára eléggé elfáradt. Persze a honlapon úgy van megfényképezve, hogy valóban cool és contempotary-nak látszik. Amúgy az egész honlappal ez a baj, a valóságban semmi sem néz ki ilyen jól a szállodában.
A honlapon amúgy ilyen szép képeket találunk a The Rosebery Lounge-ról.
Miután végeztünk, természetesen Gabi javaslatára, nem hagytuk el a szállodát, hanem belógtunk ide-oda, például ebbe a nagyterembe, ami kétségkívül csodás esküvői helyszín lehet, kilátással a Hyde Parkra.
A szőnyeget nem hagyhattam ki!
Egy időre elvesztettük egymást, így elindultam felfelé, ilyen a dekor az első emeleten.
Összességében, csalódottan távoztam, mert bár a tea, az ételek és a pezsgő rendben voltak, de a komplex élmény elmaradt. Az előző kettő – Hotel Café Royal és sketch London, – mondjuk elég magasra tette a mércét. Úgyhogy sokáig ostoroztam is magam, hogy miért nem a Claridge’s vagy a The Connaught mellett döntöttem, mert ezekben már jártam, és tudom, hogy mire számíthatok.
Folytatás következik hamarosan, már tervezgetem a januári utamat, ha van ötlet, várom!
Akit érdekel, ha erre jár: a közelben volt Judy Garland háza, ott is halt meg, ITT írtam róla.
A Facebook Neverordinary oldalán további hírek, képek, sztorik.
PS: a lájkok nem látszódnak egy technikai hiba folytán, itt lehet megtekinteni, akit érdekel.