Az idei év első Afternoon Tea szeánsza a Sanderson Hotelben ért minket, egy kissé borús vasárnap délután. Már régen a listámon volt, mivel Alíz Csodaországban témájú náluk az Afternoon Tea és nagyon izgi képeket láttam róla.
A még ma is működő, virágmintás textiljeiről és tapétáiról híres 1860-ban alapított brit Sanderson cég székhelyének húzták fel az épületet a londoni Soho-ban 1958-ban, egy kőhajításra az Oxford Street-től.
Aztán megvásárolta a Morgans Hotel Group Co. és felkérte Phillipe Starck-ot – a leghíresebb designer dans le monde – , hogy csináljon belőle menő hotelt. Mindez 2000-ben történt.
Én először 4 éve voltam itt, nem magamtól, hoztak, egy rettentően rövid randit sikerült itt megejtenem a Long Bar-ban, amely London szerte híres hely. Kép majd lejjebb.
Kívülről nem annyira lehengerlő az épület, viszont védett, ezért nem is lehet hozzányúlni, és ahogy belépünk, egyből egy más világba csöppenünk, Starck rendesen elengedte magát.
A lobbyban rögtön beleütközünk egy Salvador Dali-féle ajakkanapéba (ha van jobb szó erre, várom!), kiváló hely fotózkodásra, és még további számos különböző stílusú és típusú kanapéba, trónba, fotelba, koporsóba.
Praktikus és egyben sejtelmes függönyök mindenhol a lobbyban.
A bejárattól jobbra találjuk a Long Bar nevű intézményt, ahogy a neve is sejteti, igen, itt van London leghosszabb bárpultja, ami 24 méteres, méltán népszerű a londoniak körében, és jól lehet ismerkedni is! És ilyen szép széken lehet üldögélni.
A Mad Hatter’s Tea Party a hotel belső udvarában zajlik, nagyon ügyesen kihasználva a teret, 2 sátor van felhúzva, középen pedig egy kis japán kert tavacskával. Persze azért nyáron sokkal hangulatosabb lehet.
Ez pedig már a fedett rész, ahol a zöldeskék kabát van, az volt az én helyem.
Asztalunk, felfedezésre várva.
A Sanderson Hotel tavaly vezette be a Mad Hatter’s Tea Partyt, annak örömére, hogy tavaly volt 150 éve, hogy Charles Lutwidge Dodgson vagyis Lewis Carroll megírta az “Alíz Csodaországban” című könyvét, aztán később a folytatást az “Alíz Tükörországban” címűt.
Ezek a gyerekkönyvek egy új korszakat nyitottak meg, ugyanis nem kívánnak tanító célzattal fellépni vagy moralista leckével szolgálni. Carroll, aki az Oxfordi Egyetem zárkózott matektanára volt, létrehozott egy fantáziadús álomvilágot, amely mellőz minden logikát és itt megtörténhet minden. A későbbi Narnia Krónikái vagy a Harry Potter előfutárai voltak ezek a könyvek.
Angliában az Alíz-téma rendkívül népszerű, voltam ilyen jellegű partin is a Morton’s magánklubban, ITT írtam róla.
Amúgy teljesen véletlenül elvetődtem Alice sírjához is, ITT írtam erről, egy angol kisváros templomkertjében van eltemetve, Lyndhurst-ben (Hampshire).
Lewis Carroll múzsája a könyvhöz Alice Liddel volt, akit gyerek-barátnak hívott, tekintve, hogy 1862-ben, amikor megismerkedtek, Alice 7 éves volt, Carroll meg 30 körül. Egy barátja kislánya volt amúgy, és közös csónakázásaik során születtek a történetek, melyből 2 könyv született a végén.
A szalvétagyűrűn fejtörő a könyvből, – természesten hazahoztam -, megfejtés belül!
If you have it, you want to share it. If you share it, you don’t have it. What is it?
Az első megfejtő ajándékot kap! [email protected]
A Luna & Curious design cég kifejezetten ide készítette ezt a teás szettet, beleértve a cukros dobozt. Egy négyszemélyes 400 fontba kerül. Amúgy a boltjukba is érdemes benézni, a 24-26 Calvert Avenue (E2 7JP) alatt, tele van mindig mindenféle érdekes tárggyal, plusz egy békebeli borbély is működik náluk.
A cukros dobozunk kissé meggyötört volt, így legnagyobb sajnálatunkra nem működött rendesen, magyarul nem zenélt és nem forgott, így mást kellett kitalálnunk. Videó!
A menü egy eléggé viseltes könyvben volt elrejtve. Persze én már utána néztem a menünek, meg nincs is sok választás, pezsgővel vagy pezsgő nélkül. Jó, kétféle pezsgőből lehet választani, meg vannak koktélok is.
Mi a klasszik Afternoon Tea-t kértük, egy (olcsóbb) pohár pezsgővel. Gabi a délután egy pontján aztán a sajátját rám öntötte, legnagyobb örömünkre pótolták ingyen.
A ceremónia elején ki kell választani, hogy melyik teát szeretnénk a Sanderson saját készítésű teáiból, én stílszerűen az Alice-t választottam, Gabi a Queen of Hearts-ot. Az enyém jobb volt: Alice has transformed into China Black Tea infused with hints of blackcurrant, vanilla, caramel, citrus, bergamot, blue cornflowers and blue mallow flowers.
Az első fogások: sonkás és uborkás szendvicsek, skót tojás fürjből, füstölt lazaccal és kaviárral (az az 5 db) és egy rákos eclair.
Sajnos, már ekkor látszott, majd érződött, hogy ez az egész nem a gasztronómiáról szól, hanem a látványról, a tárgyakról, a körítésről.
Az emeletes süteményes tálca nagyon mutatós volt, a tetején eredeti fűvel.
Azt hiszem, most fordult elő először, hogy nem ettünk meg mindent, mert egyszerűen nem volt jó vagy nem volt íze.
A végén jött még egy ilyen valami, ami igazából fagyi volt, de nem tudtam beazonosítani az ízeket.
A megmaradt pár szemet egy ilyen csinos papírtáskában hazavittük. Ez mondjuk tetszett.
Közben a hátam mögött ez történt. 
A teázás után, kissé csalódottan még felfedeztük a hotelt, íme megint a Long Bar és ez például a mosdó.
Itt pózolok az új Golden Lane táskámmal. Aki nem ismerné a márkát, ITT írtam róluk a Forbes-ba, dióhéjban: igazi sikersztori egy magyar fiúról, akiből véletlenül lett sikeres táska tervező Londonban.
Benéztünk a Purple Bar-ba, ahol mondjuk olyan sötét volt, hogy használható fotót nem sikerült készítenem, teátrális, romantikus és csak 21 éven felüliek léphetnek be. Tetszik.
A billiárd teremben igaz ólomkristályüveg 1950-ből, John Piper keze műve.
Ezután a spa részlegbe látogattunk el, a liftben 3D csillagrendszer.
Aztán még lifteztünk egy kicsit, ilyen volt a 3. emelet.
Megjegyzem, érdekes tény, hogy egyáltalán nincs folyosó vvilágítás, hanem csak az ajtónál van megvilágítva a szobaszám.
A Sanderson szerintem egy csodás hotel, az Afternoon Tea sajnos viszont felejthető, inkább igyunk egy pezsgőt a Long Bar-ban vagy a Purple Room-ban, ha éppen arra járunk!
Ezt a papírból készült “Chanel” láncfűrészt rögtöna bejáratnál lehet fényképezni.
A fényképeket Samsung Galaxy Note 4 készülékkel készítettem.
Korábbi tea- és hotel kalandok:
Glamour, zene, tetőterasz – megnyitott az Aria Hotel Budapest
Magyarok Londonban: A fiú, aki néha világgá megy (Mondrian London)
Karácsonyi vacsora egy londoni hotelben (The Connaught Londonban)
Az egymillió forintos szoba (The Beaumont Londonban)
Tylney Hall – egy unalmas vidéki hétvége
Hölgy kastéllyal (Szent András Kastély)
Elteázni egy repülőjegy árát (Mandarin Oriental Hyde Park London)
Ahol Oscar Wilde partizott – Nagyvilági teázás a Hotel Café Royalban
sketch – nagyvilági teázás Alien wc-vel
A Facebook Neverordinary oldalán további hírek, képek, sztorik.