Toszkán lávsztori – második rész

Toszkán lávsztori – második rész

13-20161004_151857.jpg

Első rész itt.

Szóval ülünk Pisa-ban egy kávézóban és kávézunk sörözünk. Ismerkedünk, én óvatosabban, ő rámenősebben, de semmi nyomulás, inkább azt próbálja belőlem kiszedni, mit gondolok róla. És persze nem mondhatom el, hogy ahogy megláttam a reptéren, rögtön bejött, határozott férfi ugyanis. Azért nem fogok rögtön kitárulkozni!

Aztán egyszer csak valami furcsát érzek a hasamban, de elhessegetem a gondolatot, még van 1 hét, biztos az izgalom meg ez az egész helyzet. Aztán nem hiszem el, hogy ez történik, ellenőrzöm a wc-ben, ugyanis nincs nálam semmi, nyilvánvalóan közölnöm kell vele, hogy mi van, és így megtörténik első közös, romantikus vásárlásunk, megyünk tampont venni!

A házáról már láttam képeket korábban, élőben persze még festőibb, ciprusfákkal meg minden. A semmi közepén, Toszkánában. Az elővigyázatosabb olvasókban, itt nyilván felmerül a kérdés, hogy mi van, ha egy pszichopata vagy egy láncfűrészes gyilkos karjaiba futok éppen bele, ugyanis ha akartam volna, sem tudtam volna messzire jutni, a főútról csak a bekötő út olyan 15 perces séta, aztán onnan még egy jó félóra gyaloglás a falu. Közlekedni csak autóval lehet, én meg nem is vezetek. Haha. 

Azért megtettem a szükséges lépéseket – ezt amúgy mindenkinek javasolom, aki ilyesmibe vágja a fejszéjét – , megérkezés után bejelentkeztem a szüleimnél, a címét és telefonszámát már előre megadtam nekik, és persze időről időre életjelet adtam magamról.

Szintén megegyeztünk abban, hogy a vendégszobában leszek elszállásolva. És ha nem jövünk be egymásnak, akkor (is) felnőtt módjára fogunk viselkedni, és mint barátok eltöltünk pár napot együtt.

01-20160624_205311.jpg

04-20160624_211105.jpg

Este elmegyünk egy tengerparti étterembe Livornoba, Ristorante Calafuria-ba, ahol a kilátás egészen csodálatos, arról nem beszélve, hogy még egy napnyugta is emeli az este fényét. Ez nem csak étterem amúgy, hanem napozóhely is, este meg diszkó. (Amúgy ilyet még nem láttam, de este úgy van, hogy veszel egy koktél, mondjuk 5 euróért és ebben benne van egy svédasztalos fogyasztás is!)

05-20161004_141414.jpg

06-20161004_142324.jpg

07-20161004_142337.jpg

10-20161004_151331.jpg

20160624_205413-animation.gif

A vacsora egy pontján aztán megfogja a kezemet, mélyen a szemembe néz, és megkérdezi, hogy leszek-e a barátnője. Gondolkodás nélkül rávágom, hogy igen. Miközben persze már azon gondolkodom, hogy lehet nem kellett volna ilyen gyorsan? A hülye taktikázás, ugye.

Én amúgy már teljesen lemondtam arról, hogy valaha olyan kapcsolatom lesz, amilyet szeretnék, értsd nem unatkozom benne, tudunk értelmes dolgokról beszélgetni, nem titkolózunk, kimondjuk amit érzünk, támogatjuk egymást. Nem 1000 fokon égő szerelmet akarok, hanem egy partnert, ahogy mi hívjuk egymást: lifepartner. Persze, azzal is tisztában vagyok, hogy nem vagyok könnyű eset, de megfogadtam magamnak, hogy az elvárásaimat akkor sem adom alább, akkor inkább egyedül. Tudom, ketten minden könnyebb, de akkor is. 

Az étteremből már kéz a kézben jövünk ki, és az este további részében a romantika veszi át a főszerepet, az újdonsült kapcsolat lehetősége mindkettőnket igencsak feldob.

Aztán a ház előtti teraszon még jó sok proseccot elfogyasztunk aznap éjszaka, másnap alig emlékszem valamire, de az nagyon megmaradt, ahogy jövök le reggel a lépcsőn, és meglátom őt a konyhában ahogy grapefruit-ot eszik, rám mosolyog, nekem meg átfut az agyamon, hogy vajon minden nap így lenne, ha ideköltöznék?

Folyt.köv.

Korábbi fejezetek:

Toszkánába költöztem

Az élet Pari-ban

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

 

Facebook Comments