Pár napja ünnepeltük (volna) az egyéves évfordulónkat*, vagyis azt, hogy tavaly ilyenkor Toszkánába repültem egy randira.
És bár megírtam a sztorinkat (1–2–3), jó sok levelet kaptam, hogy hogyan lehet ilyen pasit kifogni!
Nem volt soha titok, hogy egy online társkereső oldalon ismerkedtünk meg (reklámozni nem fogom melyik volt, majd ha fizetnek!), nekem soha nem volt problémám a társkeresés ezen módjával, most is úgy gondolom, hogy ott ismerkedjen az ember, ahol tud.
Szóval, úgy gondoltam, hogy megosztom az évtizedek alatt felhalmozott tippjeimet az Internetes ismerkedésről!
Íme!
1. Ne várj arra, hogy neked írjanak. Ha valaki megtetszett, írj neki bátran, rakj össze pár mondatot, nem kell semmi különleges, sem orosz nagyregény, persze azért legyen benne valami személyes reagálás például a profiljára, vagy a képére.
Én is így tettem, a leendő pasimnak én írtam. Láttam, hogy Olaszországban él, de bevallom, az első üzenetnél azért, még nem képzeltem magamat a toszkán ciprusfák mellé. Ha jól emlékszem, 1 hétig biztosan nem is válaszolt, akkor is valami olyasmit, hogy őt ez igazából nem is érdekli…Hetekig kb. egysoros e-maileket váltottunk, amikor egyszer csak azt írta, hogy akkor szerinte ideje lenne felhívnia. Négyórát beszélt a telefonon, a végén már csak hümmögő üzemmódban voltam, mint később kiderült, imád beszédeket tartani.
Mindemellett készülj fel arra, hogy sokszor nem fogsz választ kapni. Mint ahogy, sokszor, te sem fogsz válaszolni.
2. Ahogy a mi képeink, úgy a férfiak képei sem mindig a valóságot mutatják. Tehát, annak a képnek higgy, amin a legrosszabbul néz ki.
Amúgy meg felesleges takargatni a valóságot, előbb-utóbb, úgyis minden kiderül, ha a valóságban is akarsz találkozni a delikvenssel.
Aktuális kép, aktuális életkor, aktuális súly. – Biztosan sok mindenkinek nem fogunk bejönni, de legalább mi, tiszta lappal indulunk.
Nálunk egyébként ez úgy ment, hogy mondtam neki, hogy küldjön egy képet, hogy aznap hogy néz ki és fordítva. Én egy lifttükörben készült képet küldtem, hát, nem az volt életem legvonzóbb képe.
3. Amennyiben vágyunk tárgya válaszol, ne húzzuk sokáig az időt, váltsunk pár üzenetet, ebből azért láthatjuk, hogy rendben van-e. Például, ha a félrement házasságáról ír hosszan, vagy az anyukájával lakik vagy éppen nincs munkája, és még humora se, lépjünk tovább.
Ne essünk bele abba a csapdába, hogy végre valaki írt, meg mondott 3 szépet rólunk, és egyből elolvadunk. Jobb az elején elengedni, ha úgy érezzük, hogy valami nem stimmel.
4. Mentálisan készüljünk fel arra, hogy a férfi, akivel levelezünk és randit beszélünk meg, más nőkkel is levelezik és randit beszél meg. Ahogy te is több férfival levelezel. Ne ragadj le egy pasinál, ha úgy tetszik, több vasat kell tartani a tűzben, persze ezt nem kell nagydobra verni.
5. A randi előtt nem szerencsés megosztani semmilyen privát infót magunkról, nehogy visszaüssön, ha nem úgy sikerül a találkozó, ahogy elképzeltük. Ha nem érti meg, kuka.
6. Randi helyszíne. Nyilvánvalóan mindig és mindig nyilvános helyen, és sose menjünk lakásra vagy egy “szuper házibuliba”.
Én arra szavazok, hogy legyen néhány hely, ahol kényelmesen érezzük magunkat, és javasoljuk mi a helyet. Nekem például ilyen a Centrál Kávézó, nagy, viszonylag távol az asztalok (halálom ha túl közel vannak és a másik asztal mindent hall), visszafogott, nem túl tolakodó közeg.
Emlékszem, egyszer megbeszéltem egy pasival, hogy akkor előtt találkozunk, és mikor odaértem, és mondtam, hogy akkor menjünk be, ő bedobta, hogy inkább a szemben lévő Bonny&Clyde-be menjünk. Az utcán volt egy üres asztal, ami teljesen belelóg a járdába, ahova senki nem is ül le. Mondtam, hogy nekem nem tetszik az az asztal, és a Centrálba szeretnék menni, ahogy megbeszéltük, erre ő tovább erősködött. És akkor ránéztem, és mondtam neki, hogy akkor hagyjuk ezt, viszlát. Most tényleg, ha a nő a Centrálban akar ülni, akkor hadd üljön már ott!
7. Ruha. Én ebben teljesen unortodox vagyok, egyáltalán nem szoktam kiöltözni, sőt szekszinek sem öltözöm. Úgy megyek, hogy komfortosan érezzem magam, mert csak akkor tudom magamat adni.
8. Mielőtt randira megyünk, mindenképpen legyen egy biztonsági emberünk, aki tudja, hogy hova megyünk, jelentkezzünk be, ha megérkeztünk, nyugodtan mondjuk meg a pasinak is, hogy akkor most szólunk a barátnőknek, hogy eddig minden rendben. Paranoiásabbak, készülhetnek egy “kimentő” telefonos segítséggel, nekem mondjuk erre még sose volt szükségem.
Persze, amikor repülőre ültem, hogy akkor most 5 napig egy totál idegen pasinál fogok lakni, és mi van, ha nem is jövünk be élőben egymásnak? Szóval nekem sokkal óvatosabbnak kellett lenne, és minden infóval rendelkeztem róla (teljes név, cím, telefonszám, csekkolás az Interneten..), mert azért a külföld egy más terep. De nem kellett aggódnom, persze megbeszéltük előtte, hogy ha nem jövünk be egymásnak, akkor felnőtt módra kezelve, eltöltjük szépen azt az 5 napot és elmegyünk ide-oda.
9. Aranyszabály állítólag, hogy egy óránál ne legyen hosszabb az első randi. Hát én ezt nem nagyon tartottam be, ahogy esik, úgy puffan felkiáltással. Volt olyan, hogy megláttam, és tudtam, hogy iszunk egy kávét és viszlát, volt, hogy elsőre nem jött be, aztán később igen, volt aztán olyan is, hogy jól belementünk az éjszakába, jól éreztük magunkat, és sose hívott utána.
Szóval biztonsági játékosoknak: kávé, vagy egy pohár bor, bár alkoholt sem ajánlanak a profik, nehogy túl megeredjen a nyelvünk. Meg azt is szokták mondani, hogy az első randin ne igyunk többet, mint a pasi! (hahaha)
Én nem nagyon szerettem vacsorázni menni, mert az legalább 3 óra, de volt olyan Londonban, hogy a pasi olyan helyet javasolt (La Poule au Pot), hogy képtelen voltam nemet mondani, vagy olyan is volt, hogy mozi volt az első randin, de ezt sem javasolom.
10. Ha nem hív meg a pasi az első randin, felejtsük el. Erre nem érdemes több szót vesztegetni.
Londonban volt egy olyan esetem, hogy találkoztunk egy kocsmában a Notting Hill-en, megvette az első kört. Megkérdezte, hogy kérek-e még egyet, mondtam igen, és aztán hosszan nézett rám..bye-bye!
11. Bármit amit hallunk az első randin, nem feltétlenül kell elhinni. Tudom, tudom, de sajnos szeretjük magunkat jobb színben feltüntetni az elején, ezért sokan hazugságokba is képesek esni.
Én nem vagyok ilyen, talán hiba is, hogy túl őszinte vagyok, ami nem egyenlő azzal, hogy mindent kipofázok magamról rögtön.
Amúgy a pasim azt állítja, mondtam neki, hogy írom ezt posztot, hogy neki az őszinteségem jött be a legjobban. De nem vagyunk egyformák, ugye.
12. És a legfontosabb, amit soha nem szabad elfelejteni, hogy ne vegyük túl komolyan, inkább tekintsünk az egészre úgy, mint egy jó kis szabadidős tevékenység, amiből lehet valami komoly.
Szórakozzunk, érezzük jól magunkat közben és ha valami másképp sikerül, ne siránkozzunk.
És soha, de soha ne adjunk le az elvárásainkból!
*