Olvasom, hogy egyre több nő utazik egyedül, sőt egyre több 40-50 éves nő vág neki a nagyvilágnak egyedül. Na, de miért?
Olvasóim között is akad jó pár olyan nő, aki egyedül utazott/utazik, őket kérdeztem a szóló utazásaikról.
Nekem identitásommá vált az Argentínába utazás
Gyöngyi (51), ügyfélszolgálati referens
Mikor utaztál először egyedül és hova?
Az első igazi, saját szórakozásomra teljesen egyedül történő utazás az Argentína volt.
Azért utaztál egyedül, mert nem volt kivel vagy egyedül akartál? Mi volt az indíttatás?
Igazából igen, egyedül akartam. Sok minden összejött, elegem lett, épp kirepültek a gyerekek, és rémülten vettem észre, hogy ha nem történik valami, néhány év múlva középkorú néni leszek, anélkül, hogy valaha igazából autonóm fiatal nő lehettem volna.
Hogy érezted magad az utazás közben? Mire jöttél rá?
Hagytam, hogy megéljek mindent. Úgy mentem oda, hogyha egész nap a bérelt lakásban piálok és cigizem, akkor legyen az, tehát hagytam, hogy megéljem azt, amit érzek. Így is történt.
Ismét vonzó nőnek éreztem magam, ezt az argentinok nem mulasztották el tudtomra adni. Szorongva mentem el az első tangó estre, meglepetésemre kézről kézre adtak, pedig alig tudtam táncolni. Ebben nyilván benne volt a külföldi nő egzotikuma is, de voltak nálam sokkal fiatalabbak is a világ minden tájáról.:)
Különösebben nem jöttem rá semmire, nem világosodtam meg. De azóta a tangó életformámmá vált és egész jól megtanultam időközben spanyolul is.
Hová utaztál még egyedül?
Azóta már 3-szor mentem vissza, és még megyek is. Valami szörnyűségnek kell történnie ahhoz, hogy ne térjek vissza Buenos Aires-be.
Melyik volt a legkedvesebb utad és miért?
A második BsAs-i utam. Akkor már úgy éreztem, mintha hazamentem volna (pl. ugyanazt a lakást béreltem ki), sokkal jobban tudtam tangózni, és nőként is magabiztos voltam. Mindössze egy hétre futotta akkor, olyan volt, mint egy álom, de akkora életerőt adott és inspirált, hogy a mai napig abból élek.
Saját magad szervezed az utazásaidat vagy igénybe veszel például egyedül utazóknak szóló utazási irodát?
Magam szervezek mindent, de az első alkalommal igénybe vettem egy buenos aires-i magyar idegenvezetőt, hogy segítsen belakni a várost. Mondjuk jó drága volt, de nem gondolom, hogy haszontalan.
Mások hogyan fogadták, hogy egyedül utazol nő létedre?
Sokan mondták, mennyire bátor vagyok, hogy elindulok. Nem értettem miért, mert messzire utaztam ugyan, de nem a dzsungel közepébe, vagy egy lakatlan szigetre. Aztán rájöttem, hogy az igazi kérdés az volt, hogy elengedett-e a férjem. A férfiak jellemző mód azt gondolják, hogy pasizni megyek, feltételezem magukból indulnak ki..
Odakint rengeteg egyedül utazó tangós turistanővel találkozom, számos tehetős amerikai és francia nő – nem ritkán megözvegyülve – vesz ingatlant magának (jól fel is verték az árakat), és odamegy élni. Én utálom őket, vagyis valójában irigy vagyok. És igazat adok nekik. Szívtak éveken át a savanyú férjük mellett, a barbecue és a meccsnézés (franciáknál belejátszik a kempingezés is), rokonlátogatás volt évtizedeken át a program, a pénz ment a pasi státusz kellékeire. Ők valami szarul fizetett női munkát végeztek, és most élnek végre. Jó nekik, hogy megtehetik!
Konklúzió nincs. Nekem identitásommá vált az Argentínába utazás, Buenos Airestől Buenos Airesig élek, köré szerveződik az életem, és mindenről ez jut eszembe.
A tangó a mindennapjaim részévé vált, hetente több csoportos órát, illetve tangó technika órát veszek, emellett balettozni is járok, noha korában soha nem táncoltam.
Egyedül sokkal nyitottabb vagyok mindenre
Tavaly nyáron 51 évesen utaztam el először teljesen egyedül Firenzébe 2 hétre.
Előtte már vettem részt különböző csoportos kalandnyaralásokon, pl. Provenceban, a Pireneusokban és Mallorcán, de teljesen egyedül tavaly utaztam először.
Azért utaztál egyedül, mert nem volt kivel vagy egyedül akartál?
Is-is. De most elsősorban nyelvtanulás céljából utaztam ki.
És a Veled való rövidke egy órás beszélgetést is ennek az útnak köszönhetem!
És másik nagy kedvencem még Párizs, ott már többször jártam, de bármikor újra mennék. Saját magad szervezed az utazásaidat vagy igénybe veszel pl. egyedül utazóknak szóló utazási irodát?
Friss rálátás az egész életre
Sokan mondják, hogy milyen bátor vagyok, hogy egyedül utazom
Szóval mindenkit arra bíztatok hogy nyugodtan utazzon egyedül, de előtte alaposan készüljön fel a környékről, a lehetséges segítségnyújtásról, főleg ha másik kontinensre utazik valaki. Illetve nekem, mivel munka miatt utazom, mindig van kéznél egy helyi gyár, iroda kontakt, akihez fordulhatok, ha bármi gondom lenne.
Csak egy érdekes megjegyzés: Indiában egy szállodában – Taj Club House Hotel – volt egy hölgy, akinek semmi más munkája nem volt, csak hogy az egyedül utazó nőknek segítsen. Minden reggel odajött az asztalomhoz megkérdezni, hogy nincs-e szükségem valamire.
Mintha kicsit te is ott laknál, és helyi lennél
Kornélia (harmincas éveiben), projekt manager
Mikor utaztál először egyedül és hova?
Barcelonába, céges útra. Szerencsés helyzetben vagyok, így számos alkalommal tudtam úgy szervezni a céges útjaimat, hogy tovább maradjak és még pár napot egyedül tölthessek az adott helyen. Ha tényleges egyedül utazás számít csak, akkor Balin voltam pár éve.
Azért, mert céges út volt, és egyedül kellett mennem.
Balira pedig azért, mert nem volt 4-5 napra társaságom, és mivel ilyen közel voltam az egyik álomcélomhoz, nem akartam kihagyni csak azért, mert senki nem jött volna velem. Gondoltam majd lesz valahogy, legalább csendben leszek pár napig, és gondolkodhatok, nézelődhetek, kikapcsolhatom az agyam teljesen. 🙂
Mi volt az indíttatás?A cégesnél adott volt, Balira pedig azért, mert Ázsiában az volt az én fehér bálnám, amit muszáj volt levadásznom. Olyan régóta tetszett, de olyan messzinek és elérhetetlennek tűnt azért is, mert nem tudtam kivel kellene menni, és nem is egy olcsó kiruccanás. Hogy érezted magad közben? Mire jöttél rá?
Feszített időszakban mentem oda, stresszesen, és elképesztően kikapcsolt az a nyugalom, hogy az emberek békések, alázatosak és jó szándékúak. Hatalmas kontraszt volt az itthoni mindennapok után.
Nagyon tetszett az is, hogy mivel egyedül voltam, többet beszélgettem a helyiekkel, mint az ember általában teszi ilyenkor. Sok mindent tudtam meg például a sofőrtől, aki pár napig a szigeten fuvarozott (sokan bérelnek így fel sofőrt, vagy kísérőt, mert nem sokan vállalják, hogy ott vezessenek.) Kényelmes megoldás, és egyben egy két lábon járó Bali enciklopédia volt. Nagyon érdekes volt azt is látni, hogy ő hogy látja Európát, és pont annyira egzotikus neki az, hogy én Milano-ba átruccanok amikor kedvem szottyan, mint nekem az, hogy ők meg átrepülnek Szingapúrba, pár óra alatt.
Azóta nem voltam, de tervben van a másik fehér bálnám, Dél-Afrika. Tudom, hogy nem veszélytelen, de annyira tetszik a természet, az állatok, hogy minden van: óceán, hegy, állatok, vízesés, elképesztően szép. Ott lesz azért egy ismerős, aki legalább egy városban kalauzolni tud, de az ország többi részén nem lesz senki ismerős.
Stockholm és Moszkva. Stockholmban többször voltam 2 hétre munka miatt, nagyon tetszett, hogy az estéket és a hétvégét egyedül töltöttem csellengéssel, városnézéssel. Nagyon tetszik a város, az emberek, kellemes volt a tavaszi idő is, szóval ideális felfedező időszak volt. Ez volt az első tapasztalatom Skandináviában, és nagyon kíváncsi voltam rá régóta. Talán ezért tetszett annyira. Szívesen kószálok más országok városaiban, és szívesen figyelem az embereket is, nem csak a látványosságokat. Olyankor olyan, mintha kicsit te is ott laknál, és helyi lennél.
Moszkva pedig nem is tudom, nekem olyan különleges volt, és nagyon pozitív csalódás. Szerintem csodaszép, fantasztikus épületeik vannak, és az emberek is kedvesek. Oda mindenképp visszamegyek még. Saját magad szervezed az utazásaidat vagy igénybe veszel például egyedül utazóknak szóló utazási irodát?
Eddig csak én szerveztem, de ahogy írtam az előzőekben, szeretnék most kipróbálni egy szervezett utat. Dél-Afrikán is gondolkodom, hogy szervezett úttal kellene felfedezni, hogy biztonságosabb legyen. Szívesen megyek mindenfelé, de igyekszem óvatosnak lenni.
Induláskor mindig felmerül bennem, hogy normális vagyok-e?
Krisztina (negyvenes évei végén) Az utóbbi időben sokat utaztam egyedül, főleg Ázsiában, elsősorban azért, mert nincs kivel utaznom, másodsorban a munkahelyi kötöttségek miatt. Korábban sok szervezett úton voltam, így van összehasonlítási alapom. Egyedül menni egyrészt sok szervezést igényel, kevesebb érdekes helyre jut el az ember, de lehet, hogy csak azért, mert óvatos duhaj vagyok, eddig csak csillagtúraszerû utakat szerveztem magamnak, egy-egy nagyobb városból kiindulva.
És persze kevésbé biztonságos is, mint egy csoporttal vagy valakivel utazni. Ugyanakkor szabad az ember és nyitottabb a környezetére, annyi időt tölt egy helyen, amennyit akar, sikerélménye van, hogy ezt vagy azt a szituációt is megoldotta egyedül.
Álltam már Szingapúrban a reptéren úgy, hogy elnéztem a visszaút dátumát, és nem volt elég pénz a bankkártyámon..Így utólag vicces, akkor kevésbé volt az, de saját meglepetésemre nem pánikoltam.
És eddig mindig szuper jó volt, bár induláskor mindig felmerül bennem, hogy normális vagyok-e? De egy valami van, ami soha sem pótolható, az elmúló idő, és ha egyedül, akkor egyedül kell menni, mert a világ csodálatos, de ehhez az otthoni kanapéról fel kell állni.