Egy ideje már magamnak is bevallottam, hogy néha igenis jó romantikus vígjátékot nézni. Moziba azért nem fizetnék értük, de otthon, kényelemben, egy üveg pohár prosecco társaságában kifejezetten jól tudom magam érezni. Szigorúan egyedül persze.
Így aztán megörültem, amikor rátaláltam a Hampstead című filmre, mert egyrészt Londonban játszódik, másrészt Diane Keaton a főszereplője.
Nem nehéz rájönni, hogy a cím a Notting Hill filmre hajaz, ugye, az is London egy kerülete, meg Hampstead is. Az előbbiben laktam, amíg Londonban éltem és hétköznapokon pontosan olyan, mintha egy kisvárosban lakna az ember, csak pénteken és szombaton, a Portobello Road-on a vásárra érkező kismillió ember zavarja meg a nyugalmat. A kedvenc helyem is ott van, a neve E&O, itt értem el a törzsvendégség csúcsát, hogy még a honlapjukon is kint volt rólam egy kép..most már csak a Google Maps-en vagyok.
Hampstead szintén kellemes környék, bájos utcácskák, macskakő, romantikus kávézók, hozza a vidéki hangulatot a nagyvárosban. Aztán itt van például a Freud Múzeum, a híres kanapéval, sajnos nem lehet ráülni, Freud itt is halt meg, miután 1938-ba a nácik elől ide menekült. Aztán Keats házát is itt lehet megnézni, és az én nagy kedvencem is itt található, Ernő Goldfinger háza.
Amúgy Hampstead-ben volt az, hogy mentem az utcán és éppen telefonáltam, amikor átnéztem a túloldalra és azt láttam, hogy Bill Nighy (ejtsd:nai) kávézik a londoni napsütésben. Természetesen azonnal letettem a telefont és sztársokkot kaptam.)
Na de, kanyarodjunk vissza a filmhez. Szóval megnéztem a filmet, úgyhogy nektek már nem kell. (Már nagyon régen akartam ezt a fordulatot használni!) Sajnos, főhőseink között egyszerűen nincs kémia, és ugye ez egy romantikus filmben, eléggé fontos. Pedig a sztori nem rossz, két nem összeillő ember, hogyan talál végül is egymásra, és persze az odáig vezető út nem egyenes. A férfi főhős Brendan Gleeson, a Harry Potter-ből lehet ismerős.
Ami viszont miatt érdemes volt megnéznem, az Diane Keaton stílusa és ruhatára.
A 70 éves Diane Keaton remek formában van, és hozza a 41 éve, az Annie Hall cím filmben bevezetett stílusát. Persze, visszafogottabban, kevésbé különc, de a játékosság még mindig ott van.
Az androgünnek (nemtelen) is nevezett stílus, véleményem szerint az egyik legjobban hordható és kivitelezhető stílus.
Alapja, hogy a nőies és férfias darabokat kombinálunk össze, főleg egyszerűbb darabokat, inkább a színekre, mintákra koncentrálva.
Én egy ideje útkeresésben vagyok, a feketéből már elegem van, színeket és mintákat akarok, ez a stílus, amit egyébként gentlewoman stílusnak is hívnak, tetszik, bár tekintve, hogy szeretem a kissé extravagánsabb darabokat, egyelőre még nem tudom, hogy mennyire válna be.
Amennyiben úgy döntenénk, hogy kipróbálnánk egy szett erejéig a stílust, ajánlom a Uniqlo márkát, ahol éppen kijött a legújabb Ines de la Fressange kollekció, amelyből szépen össze lehet rakni egy szettet. Például egy ilyet, a képen de la Fressange.
