Manapság amikor minden arról szól, hogyan legyünk tökéletesek és hogyan ne fogjon rajtunk az idő foga, a H&M gondolt egyet és inkább csatlakozott a való világhoz, ahol a nők nem hibátlan bőrűek, sőt, némelyikünk striával és narancsbőrrel is büszkélkedhet. Ja, és van olyan is, hogy szőr van a karunkon.
A vásárlók egy része nagy örömmel fogadta, hogy a H&M nem retusálta ki a fent említett tökéletlenségeket, így jó pár fürdőruhás modell aztán úgy nézett ki, mint az átlag nők 80%-a (persze még mindig kifogástalan alakkal).
Micsoda áttörés! Vagy mégsem?
Talán rájöttek arra, hogy a tökéletesre retusált nők látványa illúzió csupán? Vagy hogy a szépség nem attól függ, hogy van-e a striánk? Vagy hogy a tökéletlen valójában sokkal szebb, mint a hibátlan? Vagy, talán észrevették, hogy akiknek (főleg) el akarnak adni, már azok is tele vannak striával?
Van aki azt gondolja, hogy nagy előrelépés ez, hiszen évekkel ezelőtt még számítógép által készített, hibátlan arányú műtestekre tették a ruhákat.
De hányan vagyunk kifogástalanok? Hányan vagyunk, akik úgy nézünk rá egy modell simára (és vékonyra) retusált lábára, hogy hja, nekünk ilyen soha nem lesz már. (Ami nem is igaz amúgy, mert ha végleg nem is lehet eltüntetni őket, életmódváltással és sporttal lehet halványítani, saját tapasztalat.)
Érdekel ez minket egyáltalán? Számít egyáltalán, hogy egy csíkos lábú/fenekű nőn van a fürdőruha?
Vagy inkább nem is akarjuk ezt látni? Elég magunkon látni?
Én csak támogatni tudom a kezdeményezést, ami amúgy már tavaly elkezdődött, az Asos, Boohoo és a Missguided vezényletével, a H&M a maga kategóriájában az első.
Üdítő látni (azt hiszem, mostanában ez a kedvenc kifejezésem), hogy az az üzenet itt, hogy nem kell tökéletesnek lennem, és amúgy senki sem az, de nem is kell szégyellnem.
