De számomra az önfejlesztés sokkal többet jelent, mint befeküdni egy kád forró levendulaolajos vízbe, meggyújtani egy illatos gyertyát, és betenni a kedvenc zenémet. Ez ugyanis a mindennapjaim része, sőt, ha jókedvem van, még egy pink gintonikot is iszogatok ázás közben.
Az önfejlesztés nálam ott kezdődik, hogy azt csinálom, amit szeretek. És emiatt ez személyre szabott, nem lehet könyvekből megtanulni, bár százasával zúdulnak ránk az önsegítő könyvek és mindenki coach lesz lassan.
Már sokkal előbb el kellett volna kezdenem, de 40 felett már mindenképpen úgy gondolom, hogy igenis sokkal többet kell azzal foglalkozni, hogy jól érezzük magunkat. Érezzünk magunkat. Jól.
Az ember akkor érzi jól magát, ha kontroll alatt tudja maga körül tartani a dolgait. Persze, ez 100%-ban lehetetlenség, így minél több pályán mozgunk, annál több mindent nem tudunk kontrollálni. És akkor jön a stressz, a szorongás, a félelmek. Az agy nem pihen, így a test is stresszel.
Az elmúlt két évben sokat változtam, és nem csak külsőre, persze az is fontos volt, mert jobban érzem magam vékonyabban és szőkén vagy éppen most őszen. Sokkal fontosabb volt, hogy rátaláltam számos olyan témára, ami foglalkoztat és hiszem, hogy segíteni tudok vele azzal, hogy írok róla. Például ilyen a menopauza vagy a pro-age (az öregedés elfogadása és pozitívumaira felhívni a figyelmet).
A rengeteg levél, amit kapok tőletek, hogy milyen jó, hogy írok róla, jelentősen hozzátesz az önfejlesztési eredményességemhez. Köszönöm!
Vagy, hogy 40 is felett van élet, lehet újrakezdeni, lehet valamit elkezdeni és lehet elengedni. Sőt, férjhez menni is, ahogy én is tettem 44 évesen. Nem számít kor, csak az számít, hogy neked jó legyen. Most.
Az önfejlesztés magánügy.
Az önfejlesztés néha egy kis csoki, néha egy kis prosecco, vagy hogy néha nem mosok hajat egy hétig, vagy hogy nyáron ugyanabban a két ruhában járok hetekig, vagy hogy smink nélkül élem a hétköznapjaimat. Ugyanis már nem érdekel, hogy ki és mit gondol rólam, és ettől nagyon jól érzem magam.
Figyelek és tanulok. Hogy mit? Bármilyen amerikai filmesen is hangzik, leginkább szeretni. Életem céljának, és egyben legnagyobb eredményének azt tartom, hogy 49 éves koromra megtanultam szeretni.
Ha pedig arra vagy kíváncsi, hogy szűkebb értelemben véve hogyan is történik nálam az önfejlesztés….. nos, miután betegekkel foglalkozom, ráadásul tanítok is, az önfejlesztés nálam egyenlő a mindennapos tanulással. Átlagosan 2-3 órát töltök naponta azzal, hogy bújom a szakirodalmat, esőben, szélben, hóban és napsütésben, sőt, még nyaralás közben a tengerparti homokban is. És tudod mit? Imádom minden percét.”
Egy gondolattal összefoglalva, mindegy mit teszek, csak ne legyen benne olyan, amit csak azért teszek, hogy elfoglaljam magam.
Szerintem a feladatokkal teli értelmetlen élet sokkal könnyebb, mint a feladatok nélküli élet mindennapjait értelemmel, szépséggel és örömökkel megtölteni. Például gyalogolok a városban. Sokat! Kikapcsol, meditálni, vagy bambulni is lehet. Aztán, más arcát látom a városnak esőben, hóban, szélben, napsütésben. Régebben autóban ülve, szinte állandóan telefonáltam, vagy intéztem a következő „nagyon fontos valamit”. Mennyi mindenről lemaradtam, miközben azt hittem én csinálom a történéseket! Újdonság még az, hogy alszom, alszom és alszom. Megengedem magamnak azt, hogy napközben is elbóbiskoljak. Imádom! Sőt nem csak megengedem, hanem ha úgy érzem, hogy bármiben elakadtam, akkor indul a lazulás! Fontos, hogy az utóbbi időben sok mindennel vagyok úgy, hogy ha kedvem van hozzá, akkor megteszem. Ez alapmotívum! Néhány éve jógázom. Nem járok rendszeresen, csak amikor kedvem van. Ha azt érzem, hogy nem kívánom, akkor nem megyek. Most jut eszembe, hogy ez a legjellemzőbb. Nincs akarás és nincs erőszak. Hagyom. Elengedem. Igen, az elengedés a legfontosabb mozgatórugó az én self-care programomban, bármit teszek csak akkor tegyem, ha jó érzés benne lenni.”
Hát ez az, ami nekem évtizedekig nem ment és most is csak „tanuló” vagyok a témában.
Hajlamos voltam és vagyok is magamat a végsőkig kizsigerelni, nem enni, nem inni, nem pihenni, amíg az utolsó erőm is el nem száll. Ezt sokszor a munkatársaimra is rányomtam, amiért ma már őszintén bocsánatot kérek.
Az utóbbi néhány évben rendszeresen vannak a közvetlen közelemben az „Artist in Residence„ programunk keretében festőművészek Európa több országából. Amit valamennyiüknél megfigyeltem az az, hogy amíg minden nap nem hozzák magukat a saját rituáléjuk szerint az aznapi legjobb formájukba, addig nem is lehet látni őket. Sokszor gondoltam – rosszalva – hogy lehet, hogy ennyire kizárólag csak magukra képesek figyelni??
Az egyikükkel beszélgettem arról, hogy mi a legjobb dolog számára és a legtöbb művész számára az életben? Ez egyértelműen az alkotás! Ahhoz, hogy a legjobbat tudja kihozni magából, a legjobb formában kell lennie! Jó tanuló pálya volt számomra, hogy legalább egy kicsit én is elkezdjek figyelni magamra, a saját jól létemre. Annyira vagyok képes jó lenni, jót tenni a világban, amennyire saját magammal is jól vagyok, jól bánok. Ez a változás azt jelentette a saját életemben, hogy sokkal lágyabb lettem, sokkal jobban képes vagyok figyelemmel lenni a környezetemre, mások lényére. Szóval szerintem az önfejlesztés, az öngondoskodás egyáltalán nem magánügy. Ahhoz, hogy jól tudjak gondoskodni magamról, először meg kell ismernem magamat. Már a Delphoi jósdára is ezt írták: Ismerd meg magadat! (végtelen folyamat!) Az önismeret a legérdekesebb utazás befelé. Sokat utaztam a világ sok tájára, de olyan izgalmas, mint befelé, nem volt egy sem. Mostanában egyszerűen csak odafigyelek, mit, hogyan reagál a testem, a lelkem és azt kapja, amitől jól van. Ha kimarad a reggeli jóga, egészen másképpen alakul a napom. Odafigyelek, milyen tápláléktól leszek energikus és melyiktől fáradt. A friss finom víznél jobb nem kell.
Azt szoktam mondani, az én luxusom, hogy olyan emberek társaságában töltöm az időmet, akikkel szívesen vagyok együtt, akikkel kölcsönösen építjük egymást és számíthatunk egymásra.
Nem töltök időt olyasmivel, ami pusztít, így nem nézek tévét. A jól létnek pedig egyenes következménye és legfőbb ajándéka, hogy akkor tudunk jól lenni és jót tenni igazán másokkal is, egymással! Számomra a self care egyre inkább jelenti azt, hogy mit tudok hozzátenni minden nap a világhoz. Lehet, hogy ez csak egy mosoly!”
Belasics Edit, a Szent András Kastély tulajdonosa
Itt is vagyok: Instagram
Photo by Nick Fewings on Unsplash