A hétköznapiság dicsérete avagy hogy lássuk meg a mindennapokban az apró örömöket

A hétköznapiság dicsérete avagy hogy lássuk meg a mindennapokban az apró örömöket

20200118_154610_1.jpg

Kinyitom a szemem, jobbra nézek, még az ágyban fekve pont kilátok az ablakon, konstatálom, hogy ma depressziós idő lesz. Talán fel sem kelek. Talán fel sem öltözöm. Hallom, hogy a férjem lent motoszkál, reggelit készít magának, közben beszél a kutyához. Ez nem vicces, Freddy, egyáltalán nem vicces. – mondja neki, persze a hangja tele kedvességgel. Elmosolyodom, és azonnal le akarok menni megtudni, hogy mi történt, már nem is érdekel, hogy ma milyen idő lesz, ez a kis véletlenül elkapott jelenet teljesen felizgat, és úgy ottmarad a fejemben, hogy még hetekkel később is mondom a kutyának, hogy ez nem vicces, Freddy, egyáltalán nem vicces, amikor ötpercenként akar kimenni majd bejönni.

A hétköznapi apró örömök ott vannak körülöttünk. Mindenki körül. Csak meg kell keresni őket. Tudatosan.

Úgyhogy a sok újévi fogadalom helyett én erre az egyre fogok koncentrálni idén.

Catherine Gray könyve pont erről szól.

Persze, lesz munka vele.

Azt mondja Gray, hogy az agyunk alapvetően negatívan gondolkozik, és mindig oda lyukad ki, hogy mi az, ami nem jó az életünkben, például miért nincs több pénzünk, nagyobb házunk meg ilyesmi. Folyamatosan hasonlítgatjuk magunkat másokhoz, aminek semmi értelme, hiszen csak magunkat nyomasztjuk vele.

Amit meg kell tanulni, hogyan legyünk elégedettek azzal, amink van. Persze, lehet és kell is fejlődni, de nem kifizetődő önsajnálatban és csalódottságban élni.

Tehát keressük a mindennapi kis örömöket. Konkrét dolgokat. Gray azt írja, hogy napi 8 dolgot érdemes találni.

Azt is javasolja, hogy ne általánosságban gondolkozzunk, és persze lehetünk hálásak is sok mindenért, van aki, hálanaplót ír, ugye, ő inkább arra buzdít minket, hogy konkrét kis eseményeket keressünk és tréningezzünk az agyunkat, hogy keresse ezeket.

Fókuszáljunk arra, amit már megcsináltunk, ne arra, amit még nem!

Nos, én ma már csináltam egy ebédet, kipakoltam a mosogatógépet, felsöpörtem, beraktam egy mosást, kitaláltam este, hova menjünk étterembe (hetente egyszer megyünk), megírtam 3 emailt és dolgoztam is kicsit. Persze, még le kellene szednem a karácsonyfát, kéne porszívoznom, hajat mosni, lereszelni a körmeimet, válaszolni még jó sok emailre, rendet tenni a padláson, és még sorolhatnám. De inkább arra gondolok, hogy milyen ügyes vagyok, hogy már ennyi mindent megcsináltam és még csak 3 óra!

Gray amúgy úgy kötött ki ennél a témánál, hogy az élete eléggé mellékvágányra futott, belecsúszott az alkoholizmusba. Onnan próbált kimászni ezzel a technikával, persze az élet rádobott még néhányat, meghalt az apukája, a barátja megcsalta és elvesztette a munkáit is, mindezt 6 hónapon belül. “Ma már megvan a technikám arra, hogy hogyan vidítsam fel magamat, persze attól még lehetnek negatív érzéseim.” – mondja.

Eljött az ideje, hogy megtaláljuk a hétköznapiságunkban a szerethetőt, a jót, a vicceset.

Mert persze történnek az életünkben úgynevezett nagy dolgok is, például megházasodunk, gyerekünk születik, házat veszünk, utazunk, és ilyenkor ugye nagyon boldogok vagyunk, de ebből azért nincs olyan sok. Legalábbis az én életemben.

És hogy én ma minek örültem már?

1. Ahogy a kiskutya rámnézett ma reggel és rátette a mancsát a kezemre.

2. A férjem megdicsért, hogy milyen jó salátát csináltam neki.

3. Imádom a mindennapi sétáinkat a kiskutyával, és Isten bizony semmire nem gondolok közben, csak arra, hogy megyünk az úton ketten. (Persze, miután megcsináltam erről a témáról a videót!)

4. Vissza kell küldenem egy ruhát, mert nagy az L-es méret!

5. Még mindig nagyon örülök annak, hogy tegnap megtaláltam egy nagyon kicsi biszbaszt, amit a férjem leejtett  traktor szerelés közben, és ha nem találtam volna meg, akkor pár száz euróba fájna a javíttatás.

6. Sikerült nagyvonalúan lezárnom egy levelezést, felülemelkedve saját kicsinyességemen.

7. A héten vettem egy új teát, a neve Pukka és mivel nem volt olcsó, bíztam benne, hogy jó is lesz, és nem csalódtam, és meglehetősen jó.

8. És este megyünk vacsorázni egy livornói sushi étterembe!!

Találjunk a szürke hétköznapokban is minden nap egy kicsike örömöt, amitől boldogabban hajtjuk párnára este a fejünket!

***************************
ÉLJENEK A 40 FELETTI NŐK! 
A NeverOrdinaryWoman a 40 feletti nők találkozóhelye, blog, női klub és még sok más. 
Alapítója Iványi Orsolya. 
Instagram
Facebook oldal
Hírlevél

Zárt csoport

Facebook Comments