Társat találni nem könnyű, én már csak tudom.
40 éves voltam, amikor eldöntöttem, hogy ha egyedül kell leélnem az életemet, hát legyen, de ettől nem fogom magam rosszul érezni.
Persze, nem ültem a babérjaimon, de nem akartam mindenáron kapcsolatot. Aztán 42 voltam, amikor a jó öreg Randivonalon írtam a leendő férjemnek, és 3 hónap múlva már együtt éltünk Toszkánában.
Az évek alatt persze rájöttem, hogy egyedül is lehet jól élni, sőt boldognak is lenni, mert egyet semmiképpen sem szabad, leadni az elvárásainkból és belemenni egy olyan kapcsolatba, ami már az elején döcög. Mi lesz akkor később?
Én mindig azt mondom, hogy sose késő, teljesen mindegy hány évesek vagyunk, nem szabad feladni, keresni kell, nyitott szemmel járni, és ha jön valaki, akkor jó, ha nem, akkor is, nem szabad rágörcsölni. Amúgy mindig jön valaki, csak lehet éppen nem vesszük észre, mert ott van a fejünkben egy elképzelt ideál, és azt keressük.
Nos, jelen bejegyzésünk főhőse, Dr. Stanley Forwand, aki úgy döntött, hogy mindenáron megtalálja lelki társát, kerül, amibe kerül.
Nem sajnálva sem időt, sem pénzt, hat éven át kereste internetes társkeresőn az igazit. Több ezer dollárt költött repülőjegyekre, 70.000 mérföldet autózott el randikra, annak reményében, hogy talál egy biztos, normális, szerethető társat egy életre.
Dr. Stanley Forward, aki most 85 éves, 77 évesen vágott bele a nagy kalandba, és 83 éves volt, amikor egy októberi napon beteljesítette küldetését. Ekkor találta meg ugyanis Marjorie Barnes-t, az akkor 73 éves Virginiából származó özvegyet a Match.com társkeresőn.
„Azonnal tetszett, mert nagyon-nagyon vicces volt.” – mondja Marjorie, aki dr. Forwanddal sms-ben kommunikált, mielőtt személyesen találkoztak volna. “Az elején megmondtam neki, hogy a humor nagyon fontos számomra.”
Marjorie nem kispályázott, mielőtt még egyáltalán beszéltek volna telefonon, bedobta, hogy a férfi látogassa meg őt Virginiaban. Stanley félóra múlva küldött egy sms-t, hogy megvette a repülőjegyet, és megírta, hogy mikor várja őt Marjorie a reptéren.
Marjorie 19 évesen házasodott először, ez 11 év után válással végződött. 35 évesen házasodott másodszor, férje 2013-ban halt meg, 32 évig voltak házasok. Ellentétben Stanley-vel, Marjorie nem volt megszállottja a társkeresésnek, az elmúlt 5 évben kétszer randizott. “Mindkettőből hiányzott a spontaneitás és a humor, nem tudtak rendesen beszélgetni sem. Stanley-nek nincsenek ilyen problémái, sőt, alig lehet leállítani.” – mondja.
Stanely 38 évesen házasodott először, mely 38 évig tartott, és 76 éves korában elvált. (Ez egyébként egy érdekes téma, kár, hogy erről nem írt részletesebben a cikk.)
Stanley amúgy 2005-ben ment nyugdíjba, előtte egy kórházban a szívsebészeti osztály vezetője volt, most is dolgozik, heti 2 napot, ami azzal jár, hogy 2 órát kell vezetnie oda és vissza. Mellette pedig önkéntes is a helyi kórházban.
(Mindig mondom, hogy felejtsük el a teljes nyugdíjat és már most gondolkozzunk azon, hogy mit kezdünk magunkkal 60 felett.)
Nyolc hónappal a válás után, Stanley újraházasodott.
Olvastam, hogy az idősödő férfiak meghalnak ha egyedül maradnak és nem akartam, hogy ez velem is megtörténjem, mondja. De sajnos ez nem volt egy egészséges kapcsolat.
Másfél évvel később elvált, és 77 évesen az online társkeresés hajmeresztő világában találta magát.
Engem úgy neveltek, hogy ha valami igazán fontos a számodra és jó akarsz benne lenni, azért keményen meg kell dolgozni, hogy megkapd. Hát, én elég keményen megdolgoztam érte. Elképesztő történeteim vannak, könyvet írhatnék belőlük. – mondja Stanley.
Stanley és Marjorie november 2-án házasodtak össze, pontosan egy évvel azután, hogy megismerkedtek, a házuk medencéje mellett egy 20 fős társaság részvételével.
Mostantól soha nem leszel egyedül. – mondta Marjorie könnyek között Stanley-nek a szertartáson.
Forrás: New York Times