60 évesen is lehetsz divat influenszer

60 évesen is lehetsz divat influenszer

60 évesen is lehetsz divat influenszer

Az Instagram kiváló platform arra, ha valaki ki szeretné magát próbálni divat influenszerként, életkortól függetlenül. Egyre nagyobb ez a trend az 50 és 60 felettiek körében, Magyarországon még csak elvétve látni középkorú divat influenszert. Sajnos.

Pia Grace-t 2020 januárjában találtam meg az Instan, akkor még csak pár ezer követője volt, ma már majdnem 17.000.

Tulajdonképpen úgy találtam rá, hogy a brit Boden márkát régóta figyelem, biztosan azért, mert jó színes és vidám, és egyszer kiszúrtam, hogy van egy nagykövetük, ami nem lenne nagy szám magában, de ez a nagykövet 40 feletti és a saját oldalán is megosztja öltözködési tippjeit.

Nos, ő volt Pia. Szimpatikus volt, ahogy naponta megmutatta ruha szettjeit, olyan könnyedén és lazán csinálta, hogy komolyan irigyeltem. Meg is osztottam a Facebook oldalamon, tetszett a letisztultsága, az egyszerűsége, hogy minden képen mosolyog, nem mesterkélt, a videókban is természetes, a haja kissé már őszbe hajlik, és jól fog állni neki, talán nincs is smink rajta, észre sem venni, az a típus, akinek nem is kell.

a group of people standing in a garden: Pia Vibeke Grace

Szóval ez egy remek ötlet, javasolnám más márkáknak is, ahelyett, hogy csak egy terméket reklámoztatna egy modellel, kifizetődőbb egy hús-vér személlyel dolgozni hosszabb távon, aki valós és nem feltétlenül modell, és természetesen képviseli a márkát, biztos vagyok benne, hogy még eladni is képes! Nem hagy nyugodni a bennem élő marketinges!

Most megírta, miért is vágott bele a divat influenszerkedésbe, én meg lefordítottam.

“18 éves koromban a Marks & Spencernél lettem eladó. Az egész családom a kiskereskedelemben dolgozott, így mindig is tudtam, hogy én is ezt akarom majd csinálni. Nagyon szerettem. Szerettem a ruhákat, de a legfontosabb számomra mindig az ügyfelekkel való beszélgetés volt és, hogy megfelelő stílusú ruhákat ajánljak. Talán valaki épp azért jött be, mert lefogyott, vagy nem tudta, mit vegyen fel egy új munkahelyre. Mindig örültem, ha boldogan távoztak. A következő munkahelyen a Next volt,  majd a gyermekeim születése után Laura Ashley-nél és Kew-nál, a Jigsaw testvércégénél dolgoztam, értékesítési asszisztensből igazgatóvá váltam. Dolgoztam hirdetéseken is, ami kielégítette a kreatív oldalamat. Szerettem csinálni.

a person standing in front of a building: Pia-Vibeke Grace

Körülbelül öt évvel ezelőtt, hát problémáim lettek, nem bírtam tovább egész nap àllni, ezért abba kellett hagynom a munkát. Utáltam feladni a munkámat. Az önbecsülésemet rendesen megtépázta a munkanélküliség. A gyerekeim már felnőttek, így az anyai szerepem is kisebb lett. És nem volt munkám, nem volt, ami meghatározzon. Egész életemben úgy éreztem, hogy nekem kell valamilyen szerep, ami meghatároz. Azt hiszem, ezzel sok 50 év körüli nő van így, amikor ebben az időszakban megváltoznak a szerepeink.

Mindig is szerettem vásárolni, tudni a trendeket – imádtam a Topshopot és az Allsaints-et. A lányom a 20-as évei elején járt, ő is ezeken a helyeken vásárolt. Egy napon, amikor találkoztunk, egy Jigsaw szoknya volt rajtam egy kis pólóval és egy övvel. Ő pontosan ugyanígy jelent meg, csak más színű szoknyával. Rám nézett, majd nagyon óvatosan azt mondta: „Ó, ugyanùgy nézünk ki..” Mindketten kicsit furán éreztük magunkat.

Furcsa volt ugyanott vásárolni, ahol a lányom, valahogy nem éreztem magam jól ettől, de nem tudtam, hogyan kellene az életkoromnak megfelelő módon öltözni. Úgy éreztem, hogy a divat már nem nekem, hanem a fiataloknak szól.
Fogalmam sem volt, hol kellene egy középkorú nőnek shoppingolnia.

Tehát azt hordtam, amit gondoltam, hogy hordanom kell. Farmereket, amelyek nem igazán álltak jól, meg unalmas pulcsikat. Elég kedvetlen is lettem, csak próbáltam beolvadni, úgy éreztem, elvesztettem a stílusomat, és nem tudtam, hogyan szerezzem vissza.

Körülbelül ebben az időszakban, Londonba mentem egy eseményre, és volt egy kis időm az Oxford Streeten kóborolni. Megláttam a Topshopot, és arra gondoltam: „Be kell mennem, hogy körülnézzek.” De aztán a bejáratnál egy fura érzés kapott el, egy hang megszólalt a fejemben: „Mit keresek én itt? Nem is szeretem ezeket a ruhákat! Ismerem a stílusomat, tudom, mit szeretek, nem kell valahol csak azért vásárolnom, mert ezt látom az Instagramon!”

Most 60 éves vagyok, már tudom, miket szeretek, és azokat hordom de másképp. Skinny jeanst ropogós fehér inggel, vagy szeretem a farmerhez a blézert, vagy egy virágos ruhát motoros dzsekivel. Találtam remek márkákat a korombeli nők számára, ilyen például a Jigsaw vagy a Boden. A Boden felé egészen 50 éves koromig nem néztem, és most kiderült, hogy pont jó nekem. Azért kezdtem ott vásárolni, mert szeretem a színeket és a mintákat, és nagyon jó minőségű klasszikus darabokat gyártanak. Kedvelem a Mint Velvet-et is.

Néha spórolok, ha elvarázsol egy gyönyörű kötött felső vagy fehér ing a Josephtől, amit soha nem engedhettem meg magamnak, amikor a gyerekek kisebbek voltak. Ahogy öregszem, egyre felelősségteljesebben gondolkozom a divatról is. Általában sokkal kifizetődőbb, ha egy drágább, jobb minőségű dolgot veszel.

Nőként annyi pont van az életünkben, amikor elkezdhetjük elveszíteni az önbizalmat: amikor gyermeket nevelünk és nincs időnk magunkra, amikor visszamegyünk dolgozni, amikor elválunk, amikor egészségügyi problémáink vannak… Számomra ez a válság az 50-es éveimben jött el.

Amikor túllettem rajta, azáltal, hogy újra megtaláltam a saját stílusomat, azóta sokkal jobban bízom magamban, és elfogadtam a koromat is. Ugyanis kiváltság, hogy öregszem.

Insta oldala: https://bit.ly/2QFOVsh

Azt még meg kell említenem itt, hogy akárhányszor lájkolom Pia oldalát, ő is mindig jön és lájkol és kommentel. Amikor először írtam róla, és megírtam neki, hogy mennyire bírom amit csinál, egyből válaszolt.
(Majd egyszer azt is megírom, amikor leüvöltik a fejem, hogy meg mertem osztani, értsd reklámozni őket.)

Feltehetnénk a kérdést, hogy Magyarországon miért nincsenek igazán 40 vagy 50 feletti divat influenszerek.
Három válasz van a fejemben:
1. a közösségi média nem túl kedves, így csak mentálisan felvértezve érdemes kitenni magunkat az Internetre,
2. ez egy mindennapos munka, akkor is ha hobbi, ha pedig beindul, akkor még több munka, sokan nem is gondolják, hogy ez nem “csak” posztolás, és mennyi mindenhez kell érteni, hogy megfelelő minőségű tartalmat tegyél ki.
3. nehéz belevágni.

Facebook Comments