Az Il Bacio di Stile – mint tudjuk Magyarország egyetlen luxusáruházáról van szó – csütörtökön ünnepelte 1 éves születésnapját, és mivel már régóta el akartam látogatni egy Art Walk-ra, ami az áruház művészeti gyűjteményét mutatja be, most meg is tettem.
Már többször jártam itt, ebédelni is például, és pár darabot láttam már a gyűjteményből, de most alaposan bejártam az egész áruházat. Két és fél év londoni élet után, ki merem jelenteni, – annak fényében hogy a londoni luxusáruházakat elég jól feltérképeztem – hogy a hely mind épületileg, mind kínálatilag, megállja a helyét, persze idő kell ahhoz, hogy olyan magasságokba emelkedjen, mint egy Harrods vagy Selfridges.
Az egyik kedvencem az áruházban a színváltós mozgólépcső, órákig el tudnám nézni.
Persze elkéstem, így rögtön a földszinten, a lift mellett található Tracey Emin neonról nem tudom mi hangzott el, én mondjuk kedvelem a brit művésznőt, aki a zaklatott életéből képes volt művészetet produkálni és mára szerintem milliomos lett belőle.
A vezetést amúgy Nemes Attila tartotta, aki a gyűjteményt is összerakta, amire összesen 3 hónapja volt, ez most körülbelül negyven műtárgyra és négyszáz fotóra rúg.
Mint megtudtam a gyűjteménynek 3 lába van: műtárgyak, melyek régi korokkal játszanak kortárs megközelítésekből, a tárgyiasított nő problémája és hatvanas-hetvenes évekbeli szocialista divatfotók. Ez utóbbiakat az MTI archívumából bányászták elő és ilyen formában még nem volt látható korábban.
Nagy bánatomra, nincsenek kiírva a műalkotások mellé az alkotók nevei, és bár van amit kapásból felismertem, ilyen szempontból hiányos lesz ez a bejegyzés. Aki felismeri írjon!
Nemes Attila, az Art Walk vezetője
A Le Contesse Prosecco az egész este folyamán ingyen folyt le mindenki torkán, és a pincérek is előszeretettel kínáltak a ruháspolcok között is, ahol amúgy falatkák is ki voltak helyezve. Ezt meghagytam azoknak, akik valóban vásároltak is.
A zenét Matisz Nóra szolgáltatta, évek óta nem találkoztunk, így vicces volt, amikor a bárpultnál ülve hátra fordultam és ott játszott mögöttem.
A földszinti bárpult felülnézetből.
Elsőre talán nem is tűnik fel, de ennek a nőnek behúztak egyet. Ez egy Hans Peter Feldmann kép, klasszikus női portré, egyike Feldmann tipikus átfestett képeinek.
Az áruház számos pontján találtunk izgalmas könyveket, az ilyen jellegű kezdeményezések nekem mindig tetszenek. Amúgy ilyen volt a Louboutin kiállítás 2 éve a londoni Design Museumban.
A világhírű szerb performance művésznő, Marina Abramovic egy képe a lépcsőházban lett felfüggesztve és ismét csak azt mondhatom, hogy magyarázat nélkül ez nem fog átjönni az embereknek, pedig ennek a képnek valóban izgalmas a története.
Kitchen: Homage to Saint Therese vagyis Konyha: Homagge Szent Teréznek, ami egy kép és videó sorozat. Egy elhagyatott spanyol kolostor konyhájában készültek (egykor 8000 árvát etettek itt), ahol Abramovic főz és meditál, utalva a 16. században élt Avialai Szent Terézre, aki írásaiban számos alkalommal írt misztikus levitációiról a templomban és konyhában. Így létezik konyhában levitáló Abramovic fotó is.
Ez egy Grayson Perry váza. Grayson Perry (brit) pedig arról is nevezetes, művészete mellett természetesen, hogy előszeretettel hord női ruhákat, amikor női alteregója, Claire előbújik belőle. Amúgy mielőtt azt hinnénk, hogy egy bohóc, Turner-díjas művész és a vázái rendkívül kelendőek és drágák. Általában hagyományos formájú vázákat újít meg társadalomkritikai üzenetekkel megtűzdelve. Nekem az nagyon tetszett, amikor tavaly CBE (Commander of the Order of the British Empire) kitüntetést kapott és Károly herceg szemrebbenés nélkül adta át a Buckingham-palotában a női ruhába öltözött Grayson Perrynek. Képek itt.
Tom Fordról hirtelen 2 dolog jut az eszembe: múlt héten a férje, Richard Buckley szembejött velem a Victoria&Albert Múzeumban (a Horst kiállításra mentem, arról is hamarosan), és hogy a tavaly vásárolt Tom Ford körömlakkom, még mindig használható.
Bár ez nem műalkotás, de mivel kedvenc designerem, Tom Dixon egyik darabja, ezért le kellett fényképeznem. Itt egy hosszabb esszé róla, amit tavaly írtam, de hamarosan új képek a múlt heti látogatásom kapcsán.
A születésnapi program keretében volt koncert és szabadtéri divatbemutató is, ezeken sajnos már nem tudtam részt venni, a legjobban persze azt sajnálom, hogy lemaradtam Balatoni Brigitta kiváló desszertjeiről, ő az áruház éttermének cukrásza. Next time!
További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!