2018 – Új év, új én!

2018 – Új év, új én!

21167151_1550748571648666_1201707826084159513_o.jpg

Hát, őszintén szólva meg sem fordult a fejemben december 31-én, hogy bármilyen fogadalmat tegyek, ugyanis már sokkal korábban elkezdtem bevezetni mindenféle kisebb-nagyobb változtatást az életemben. Teljesen felesleges várni a szilveszterre, bár tény, hogy tökéletes kifogás a nem elkezdésre.

Rend. Sajnos, rettentően rendetlen személy vagyok. Bár az évek folyamán javult valamicskét a helyzet, van még min dolgoznom. Hozzáteszem, hogy 250 nm2-et kell(ene) rendben tartanom, belegondolni is fáj.

Tavaly már bevezettem és örömmel jelentem, hogy még mindig tart a lelkesedés: megágyazok reggelente! És akárhányszor belépek napközben a hálóba, mindig büszkeséggel tölt el, hogy be van ágyazva, és jól érzem magam tőle. Kis semmiség, mégis hatásos.

Folyamatos harc rendben tartani a konyhát, ugyanis ott vagyunk a legtöbbet, ráadásul a kutya is jön-megy, szerintem naponta 1 órát elszórakozom azzal, hogy vállalható legyen. Ráadásul, ha jön valaki, oda lép be elsőre, így rögtön benyomást kap rólunk, hogy “jé, micsoda kuplerájban élnek ezek!”, avagy “micsoda jó kis konyha ez!”, szóval bármennyire nem érdekel, mit szólnak mások, a konyhát rendben kell tartanom. És ha hozzáadom, hogy minden nap egyszer főzök is, akkor kijön, hogy a konyhában töltöm a napom legnagyobb részét..

Egészséges életmód. Amióta kiköltöztem Toszkánába, folyamatosan küzdök magammal, hogy egészségesebben éljek. Nincs is annál kellemetlenebb, amikor a kutya rajtakap a kamrában, ahogy üvegből eszem ujjal a Nutellát…

És bár az életmódváltásom alapvetően akkor kezdődött, mikor kiköltöztem és ehhez a pasim nagyban hozzájárult, aki ha kell, rám erőlteti a jó dolgokat. 

Amire büszke vagyok, hogy már hónapok óta sikerül a Nesquick függőségemet kordában tartani, és frissen facsart narancslevet fogyasztok reggelente, 4 narancsból. 

Étrendünket tekintve, ebben is nagyon rossz voltam, a mediterrán diétát követjük. Az egyik főétkezés mindig saláta (többféle leveles salátát mixelek + 5-6 féle zöldség hozzá), jobban szeretem, ha a vacsora az. Hat után ugye minden beépül, főleg 40 felett.

Így aztán általában ebédre főzök. Hetente 3-szor eszünk halat, főleg a livorno-i piacon vásároljuk, – branzino (tengeri süllő) vagy orata (aranydurbincs) -, egyszerűen sütőben készítjük, zöldséggel esszük és heti egyszer lazac van. Aztán 3-szor eszünk baromfit, főleg pulykát, és a csodás Le Creuset vasedényemnek köszönhetően, csak beleteszem egyben, rádobálok a kertből rozmaringot és babérlevelet, olívaolaj, hagyma, fokhagyma és hozzá megint zöldség. Hetente egyszer bűnözünk, ilyenkor jöhet a paprikás krumpli meg a bundás kenyér! Persze nem szentírás, de ezek az alapok, majd hosszabban is szakértek a mediterrán diétáról, sőt mostanában játszom a gondolattal, hogy jelentkezem egy health coach tanfolyamra is! Ha már így mélyedek a témában..

Főzni még mindig nem nagyon szeretek, persze van néhány receptem, amire büszke vagyok, például a ropogós cukkini chips vagy a rántott akácvirág, de még mindig inkább kötelességnek érzem a főzést, mint önmegvalósításnak. (Vagy idáig nem szükségszerű eljutni?)

Olívaolajat nagy mennyiségben fogyasztunk, napi 4 evőkanál a minimum. Ha nagyon megéhezem 2 étkezés között, akkor legtöbbször egy szelet olajas kenyér a megoldás. 

Az édesség utáni vágyamat főleg gyümölccsel próbálom elnyomni, most a szőlő és mandarin van terítéken. 

Imádom a magokat, mandula, mogyoró, dió, pisztácia, minden jöhet, naponta egy maréknyit engedélyezek, általában tévénézés közben. Miért van az, hogy enni kell tévénézés közben?

Amúgy a legjobb módszer a nassolás ellen, ha nincs otthon nassolnivaló, magyarul, csak olyan cuccot veszünk, ami nem káros.

Rendszeresen fogyasztok vörös áfonya levet, mert hajlamos vagyok húgyúti fertőzésre, úgyhogy erre szépen rászoktattam magam, mondjuk aranyárban van, 3 dl több, mint 1000 forint, de erre szívesen áldozok.

Mozgás. Amíg Pesten laktam, belőttem, hogy napi 10.000 lépést kell abszolválni. Ez többnyire sikerült is, kevesebbet tömegközlekedtem, és úgy intéztem a hetemet, hogy minden másnap legyenek külsős találkozóim, és ahova lehetett, gyalog mentem. A közbülső napokon meg úgy mentem például a boltba, hogy jó nagy kerülővel. Jó volt a 13-ban lakni!

Sajnos, a nagy büszkén leadott 6 kilóm a 17 hónap alatt, mióta itt vagyok, szépen lassan visszajött, így most megint a nulláról indulok és számításaim szerint 8-10 kilót kell(ene) leadnom, ha tudományosan igazítom a magasságomhoz. 

Az egyik kedvenc téli foglalatosságom amúgy, a tűzifa felpakolása. Ezt se gondoltam volna, hogy egyszer majd egy ilyen mondat hagyja el a klaviatúrámat.

Persze próbálkoztam tornával, miután lett egy 2.5 hektáros “kertem”, futkároztam a kutyával, de őszintén bevallom, nekem a konditerem jön be, egy szigorú, hajcsár edzővel. Így például az nagyon hiányzik, hogy nem járok a Mónihoz hetente háromszor. Na de, találtam végre egy termet, nem messze tőlünk, ami árban is oké (havi 50 euro korlátlanul) és egy Lorenzo nevű edző ingyen áll rendelkezésre.

Addig is, köszönhetően a kutyának, megakadályozva, hogy beszökjön a faluba (már egyszer elkapta a rendőrség, akkor még nem kaptunk büntetést), hosszabb sétákra visszük minden nap, ez kb. 2 órát jelent, ami nagyjából 10.000 lépés és 6 km.

Stressz. Meggyőződésem, hogy legnagyobb ellenségünk a stressz. Az állandó megfelelési és bizonyítási kényszer, a munkahelyi nyomás, az elvárások, a béna játszmázások, egyszerűen megbetegítik az embert, lásd lentebb. 

Amúgy érdekes módon, megnéztem pár videót, amiben 60-70 körüliek arról beszélnek, hogy milyen tanácsot adnának fiatalabb énjüknek, és a legtöbben azt mondták, hogy “ne aggódj annyit, valahogy mindig lesz!”. Szóval én is így vagyok ezzel, tekintve, hogy az elmúlt években átestem pár stresszes élethelyzeten, hogy olyan nincs, hogy valahogy ne lett volna. Meg, hogy lehetne sokkal rosszabb.

Aztán bejött a képbe egy nem várt történet, amikor is elmentem egy rutin nőgyógyászati kivizsgálásra és diagnosztizáltak egy cisztát az egyik petefészkemben. Nyilvánvalóan kisebb sokkot kaptam, hogy wtf és hogy mi is lesz most, a lényeg, hogy egy éven keresztül félre diagnosztizáltak különböző orvosok, mire megtudtam az utolsó előttitől, hogy igazából nekem endometriózisom van. Így aztán testben és lélekben éppen műtétre készülök, ami február elején lesz esedékes. Majd utána megírom részleteiben is az “élményeimet”, már csak azért is, hogy felhívjam arra a figyelmet, hogy 40 felett fokozottabban kell figyelni magunkra, szűrővizsgálatokkal az elváltozások korai stádiumban kimutathatóak és eredményesebben kezelhetőek.

Önmegvalósítás. Amikor kiköltöztem, meghoztam azt a döntést, hogy akkor most feladok mindent, hogy együtt legyek egy pasival, akit egy hónapja ismertem. Tudtam, hogy meg kell lépnem, különben soha nem tudom meg, hogy működhet-e. Nos, működik. Szerintem minden másnap felhozza valamelyikünk, hogy hogy lehet az, hogy nem unjuk egymást, sőt..Ne felejtsük el, hogy mi éjjel-nappal együtt vagyunk. És nekem ez az első együttélésem. Ráadásul, még szeretek is egyedül lenni. És mégis. 

Tehát, adott a feladat, újra kitalálni magamat, megtalálni, hogy mi akarok lenni, mi érdekel annyira, hogy komolyabban elmélyedjek benne.

Mert ugye 40 felett is van élet. 40 felett is lehet változtatni, sőt. Úgyis csak akkor lesz jó, ha valóban azt csinálod, amit szeretsz, és ehhez sokunknak idő kell. Én mindig is irigyeltem azokat, akik korán rájöttek arra, hogy mivel akarnak foglalkozni egész életükben. Persze ez nem jelenti azt, hogy ez nem változhat időközben. Én például született pr-es vagyok, mert erre igazából születni kell, nem lehet megtanulni, vagy érzed vagy nem, de a jelenlegi körülményeim miatt, ebben nem tudok igazán kiteljesedni. Így aztán nem is foglalkozom ezzel, mert ez van, új körülmények között vagyok, ehhez kell igazítanom magamat.

Aztán az is ott van, hogy nem lehet mindent előre kiszámítani, és nem úgy lesz, ahogy elképzeljük. Egyszerűbb, ha hagyjuk, hogy történjenek a dolgok körülöttünk, közben figyeljünk és legyünk szemfülesek, és vegyük észre azt, ami ott van a szemünk előtt, és mégsem látjuk. Vagy látjuk, de nem akarjuk elfogadni. Néha egy véletlennek tűnő esemény, találkozás valakivel, egy hirtelen elhatározás, tényleg megváltoztathatja az életedet. 

A kérdés persze mindig az, hogy elég bátor vagy-e változtatni, vagy inkább elvagy, miközben semmi nem történik az életedben évek óta. Én nem tartom magam amúgy bátornak, valahogy az elköltözéseim más országokba olyan természetesen jöttek. Persze megégettem magam párszor, sokszor voltam lent, és még leszek is, de az élet olyan rövid, egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy unalmas életem legyen. És te?

A következőkben gondolkozom:

Könyvet írok a londoni és toszkán kalandjaimról, kulturális ajánlóval, receptekkel, fotókkal (az extrákat ti kértétek!) Napi egy óra írás, ezt sajnos még tudtam beépíteni a rendszerbe megfelelően.

Újságírás. Folytatni akarom a megkezdett újságírói karrieremet, na ehhez még hozzá se kezdtem igazából, főleg a 40 feletti nők témában, vagy olaszországi kalandok vagy …

Health coach. Ahogy fent írtam, egy ideje kacérkodom a gondolattal, hogy elvégezzek egy ilyen kurzust, érdekel is, másrészt, mindenképpen olyan valamit is szeretnék csinálni, amivel másoknak is tudok segíteni. Ez még átgondolás alatt.

Blog. A blog érdekes módon mindig akkor indul be, amikor nem foglalkozom azzal, hogy hogyan induljon be. 2018-as célom, hogy némi pénzt is keressek bloggal, mivel egyelőre hobbi tevékenységként űzöm, meg egyfajta naplóként. Persze örülök, ha hasznos/szórakoztató lehetek.

Itt még meg kell jegyeznem, hogy továbbra is missziómnak tekintem, hogy megmutassam, hogy 40 felett sem vagyunk láthatatlanok, sőt! Továbbra is lesznek inspiráló sztorik, szeretnék kicsit jobban a divat irányába is elmenni.

Női vállalkozók. Egyelőre ez egy csíra a fejemben, de nagyon jó lenne kiadni könyvben az eddigi női vállalkozós interjúkat, összehozni az eddigi interjú alanyokat (Facebook csoport?), ahol meg tudnának egymással ismerkedni, létrehozni egyfajta női baráti kört, ami arról szólna, hogyan segítsük egymást. Mit gondoltok?

Fotózás. Tavaly kaptam egy jobb gépet ajándékba a pasimtól (használt Nikon), és mivel egyesek szerint van érzékem a fotózáshoz, így erre mindenképpen szeretnék időt szánni. Egyelőre ugyanis csak kattintgatok, aztán néha összejön. (Bár a Shutterstock elfogadta a jelentkezésemet, és már árulom is a stock fotóimat!)

Társas kapcsolatok. Amire nem számítottam, viszont igencsak jól jött, hogy megismerkedtem veletek, vagyis sokan írtatok/írtok nekem és én ennek mindig örülök. Néha tágítjátok a látókörömet, néha szórakoztattok, néha kioktattok, néha segítetek, szóval nagyon élvezem, hogy vagytok! És remélem, hogy ez folytatódni is fog! Ugyanis, bár egy kényelmes házban és egy csodás birtokon élek, azért kissé elszigetelve a külvilágtól. 

Olvasás. Tavaly körülbelül 20 könyvet rendeltem online, összesen kettőt abszolváltam. Úgyhogy be fogom vezetni a napi 2 oldalt. Most éppen Karafiáth Orsolyától a Szirént olvasom, nem könnyű olvasmány, viszont letehetetlen. Ha kiolvastam, szívesen továbbadom!

Azt hiszem, tudnám még folytatni, de így is gratulálok azoknak, akik végigolvasták! 

Facebook Comments