SUNFUCKED – Kiss Adrián kiállítása a Horizont Galériában

SUNFUCKED – Kiss Adrián kiállítása a Horizont Galériában

11891203_889392807806838_7499275008475169464_n.jpg

A naptárom szerint el akartam menni a kiállítás megnyitójára, de hát éppen Londonban egy Ralph Lauren rendezvényen voltam, hogy ilyen nagyképű felütéssel kezdjem. Na de, ez így sokkal jobb volt, hogy szombaton elmentem a tárlat vezetésre, amelyre szerencsére kevesen jöttek el – erről később – , így sokkal személyesebb élményben volt része a megjelenteknek.

A ‘Sunfucked’ Kiss Adrián szóló kiállítása, egyben első közös projektje a nyáron nyílt Horizont Galériával. A galéria a Zichy Jenő utca 32. alatt található, ahogy olvasom régen gyógyszertár volt, nekem nagyon tetszett, hogy tökéletesen fehér és semmilyen díszlettel nem rendelkezik. A szombat esti program egy tárlatvezetés volt, a művész, Kiss Adrián tartotta.

Szeretek úgy menni eseményekre, hogy nem olvasok előre, minél kevesebb dolog befolyásoljon, persze azért nagyjából általában tudom hova megyek. Az installációkat viszont eléggé kedvelem is, az egyik kedvencem Elmgreen és Dragset installációja volt a Victoria & Albert Múzeumban 2 éve, ahol is egy idősödő, kiábrándult építész Mr Normann Swann képzeletbeli lakását építették fel és amíg ő zuhanyozik, belenézhetünk a mindennapjaiba, még forgatókönyvet is kaptunk képzeletbeli beszélgetésekkel, hogy mi történik az egyes szobákban. 

Szóval Sunfucked – szuper cím! – és egy bikinis nő test a katalóguson, szerintem ez jól el lett találva, hogy felkeltse az ember érdeklődését. A teóriám szerint, az emberek szeretnének kiállításokra járni, csak attól félnek, hogy hülyének nézik őket, mert nem értik a sok rizsát, amit a kurátorok meg művészettörténészek összehordanak a katalógusokban, meg a megnyitón. Én bevallom, a szórakoztató művészetet szeretem, persze azért szeretek gondolkozni rajta és megnézni, hogy milyen hatást gyakorol rám, miután megnéztem, sokat is olvasok utána, ha teszett, de attól kivagyok, ha túl bonyolult/letargikus/hétköznapi (getting old-szindróma), és ez nem azt jelenti, hogy az alkotás rossz, hanem hogy én nem vagyok erre befogadó, van ez így. 

Kiss Adrián elment nyaralni, napozott a tengerparton, élvezte a napsütést, a szelet, a fodrozódó vizet, a lebarnult, szép testű nőkön és férfiakon néha megakadt a szeme, aztán egyik nap az esti naplementében a kék, gyűrött törölközőn már nem egyedül élvezte a tengerpartot. 

Ez az én interpretációm, és ez nekem tetszik. Mindenki hordoz magában (legalább) egy ilyen sztorit, és a mai napig bele fájdul a szíve, ha vissza gondol rá. Mert olyan jó volt, mert nem számított semmi, nem voltak hétköznapok, csak a most, a víz, a szél, a nap, meg a szex.

A történet 5 tárgyban manifesztálódik, – hogy használjak már valami idegen szót, ha már művészetről próbálok írni -, és van aminek nem is igazán tudok nevet adni. 

Tehát van egy medencés installáció nőies és férfias formájú kövekkel, szélgéppel és belógó lámpával, íme a tengerpart!

kiss_adrian_1.gif

kiss_adrian_3_2.gif

20151017_182228_001.jpg

Kiss Adrián éppen áthalad, itt is szélgép segít, hogy a sátorponyván kirajzolódjon a női fenék. (vagy más)

kiss_adrian_3.gif

A neonfal nyilvánvalóan a napot imitálja, amúgy nem ilyen zöld, hanem hideg fehér, de valamiért így lett a fotókon.

kiss_adrian_2.gif

20151017_182330.jpg

Szélgépben az izmos férfi test.

20151017_182340.jpg

20151017_182356.jpg

Kék törölköző, bőrből. Külön kiemelném, hogy mindenhez hozzá lehet érni, ami szerintem fontos, én például mindent meg akarok fogni, plusz egy érzékszervi élmény! Ezt például szagolni érdemes!

11987191_911023878977064_7485631886661674017_n.jpg

Egyben így néz ki, ez Lékó Tamás képe.

Ahogy ez elején említettem nem voltunk sokan, ami azért jó mert így intimebb volt és lehetett kérdezni, viszont más szempontból meg szomorú, hogy miért nem járnak el ilyenekre többen az emberek? Nem kerül pénzbe, látsz valami érdekeset és még ismerkedni is lehet.

20151017_175753.jpg

20151017_182408.jpg

Kiss Adriánról soha nem hallottam korábban, ez nem jelent semmit persze, azt olvastam, hogy a londoni Central Saint Martins College of Art and Design-ba járt, és hogy az elmúlt évben kiállított a Budapest Art Factory-ben, részt vett egy ideiglenes művészeti projektben a Kelenföldi Erőműben (ide pedig még el is akartam menni), illetve a Trafó Galéria évadzáró kiállításának egyik kiállító művésze volt. 

Fel kellett tennem a kérdést, hogy ezt hogyan lehet eladni? A válasz nagyjából, sehogy. Magyarországon nincsenek olyan műgyűjtők, akik így egy az egyben megvásárolnának egy komplett installációt, így majd egy raktárban pihen össze csomagolva, amíg újra elő nem veszik. Én bedobtam, hogy miért nem megy el országos turnéra, csak van pár olyan vidéki intézmény, akit ez érdekelne? De ezen mindenki nevetett. Aztán még az jutott eszembe, hogy rendezvény szervező cégeknek kellene kiajánlani, vagy hogy valaki csináljon egy műtárgy kölcsönző céget.

Október 21-ig (névnapom) látogatható a Horizont Galériában, érdemes.

ITT pedig meg lehet nézni, mi a különbség a művészet, a kortárs művészet és a performance között.

Néhány korábbi művészetes posztom:

Éljen a kortárs művészet!

Az óriás csúszda visszatér Londonba

Mi az a kortárs művészet? 

Frieze London szoborpark

Facebook Comments