Társat találni nem könnyű, én már csak tudom. 40 éves voltam, amikor eldöntöttem, hogy ha egyedül kell leélnem az életemet, hát legyen, de ettől nem fogom magam rosszul érezni. ...
Első rész itt.
Szóval ülünk Pisa-ban egy kávézóban és kávézunk sörözünk. Ismerkedünk, én óvatosabban, ő rámenősebben, de semmi nyomulás, inkább azt próbálja belőlem kiszedni, mit gondolok róla. És persze nem mondhatom el, hogy ahogy megláttam a reptéren, rögtön bejött, határozott férfi ugyanis. Azért nem fogok rögtön kitárulkozni!
Aztán egyszer csak valami furcsát...
Az életben ritkán van olyan, amikor minden összeáll. Amikor valamilyen varázslatos módon, bármilyen kifogást találsz ki, az egyből eltűnik. És egyszer csak nincs más választásod: meg kell lépni!
Nálam ez most így történt. Néha persze magam sem hiszem el, és várom, hogy valami megtörje ezt a tökéletességet. Ami persze csak nekem...
