Soha nem voltam egy nagy piacozó, mivel amíg egyedül éltem nem vezettem konyhát. Na de, ez teljesen megváltozott, amióta egy olyan pasival bútoroztam össze, aki már korán reggel azzal nyomaszt, hogy mi lesz az ebéd és a vacsora. Ráadásul egészségtudatos és még változatosan is akar enni.
Így aztán kitaláltuk, hogy hetente egyszer elmegyünk Livorno-ba a piacra bevásárolni, a Mercato Centrale-ba, ahol minden van.
Persze ha nagyon-nagyon friss halat vagy valami tengeri cuccot akarunk vásárolni, akkor mehetünk a halászok standjához is közvetlenül, érdemes minél korábban. Ez egy hétköznap, olyan 10 körül. Az őgyelgő emberek, arra jutottam, hogy unatkozó/nyugdíjas haverok. Amúgy érdekes belelátni is egy kicsit, hogy megy ez a halászélet.
A Mercato Centrale egy grandiózus, 19. századi épületben üzemel, az építészt, Angiolo Badaloni-t az akkori párizsi trendek inspirálhatták, – sok acél és üveg – , és reggel 8-tól délután fél 2-ig van nyitva. Vasárnap zárva, mivel aznap nem mennek ki a halászok.
Túlzás nélkül mondhatom, hogy minden van, 34 bolttal és 230 standdal, szóval az is amiről nem tudjuk, hogy létezik, legalábbis én sok mindenre rácsodálkoztam. Jórészt a helyiek járnak ide, angolul nem nagyon tudnak a boltosok, de kedvesek és kóstolót is lehet kapni.
A világhírű tészta, bent volt olyan kép, amin a pápa nézgelődik a boltban.
Édességpult előtt nem tudok elmenni vásárlás nélkül, itt mindent végig fogok enni!
A híres livornói fehér tojás!
Amedeo Modigliani Livorno-ban született, a házat meg is lehet tekinteni, nekem még nem sikerült, mindig zárva amikor arra járok. Sanyarú és szenvedélyes élete volt: a jellegzetes portréiról és érzéki aktjairól híres festő 35 evesen, egyetlen kiállitással a háta mögött (ha jól tudom) hal meg agyhártyagyulladásban. Szerelme 2 nappal később nyolc hónapos terhesen második gyerekükkel öngyilkos lesz.
Jeanne Modigliani 14 hónapos volt mikor szülei meghaltak, szintén Livorno-ban nőtt fel, a nagyszülők nevelték és egészen felnőttkoráig titkolták előtte szülei történetét. 1984-ben halt meg, apjáról azért írt egy könyvet, már amennyit ki tudott nyomozni róla.
Ez a graffiti a piac egyik bejáratánál figyel.
Természetesen van szabadtéri piac is, itt vettük meg a zöldségeket és gyümölcsöket, és egy csomó helyen kóstoltunk is persze!
Ebből a gombából vennünk kellett!
A piac előtti kanális.
Ím a piacozás eredménye! Mivel mindketten Isten pénzét is elköltenénk, ezért 50 euro-ban határoztuk meg a piacozás mértékét, ennyi jött ki belőle. Van ami nem látszik, pl a kagylóból majdnem 2 kilót vettünk, meg van amit már megettünk útközben…És ez lett aztán a vacsora, a kagylót ugyanis annyira könnyű elkészíteni, hogy még én is meg tudom csinálni!
