Soha nem voltam egy nagy piacozó, mivel amíg egyedül éltem nem vezettem konyhát. Na de, ez teljesen megváltozott, amióta egy olyan pasival bútoroztam össze, aki már korán reggel azzal nyomaszt, hogy mi lesz az ebéd és a vacsora. Ráadásul egészségtudatos és még változatosan is akar enni.
Így aztán kitaláltuk, hogy hetente...
Első rész itt.
Szóval ülünk Pisa-ban egy kávézóban és kávézunk sörözünk. Ismerkedünk, én óvatosabban, ő rámenősebben, de semmi nyomulás, inkább azt próbálja belőlem kiszedni, mit gondolok róla. És persze nem mondhatom el, hogy ahogy megláttam a reptéren, rögtön bejött, határozott férfi ugyanis. Azért nem fogok rögtön kitárulkozni!
Aztán egyszer csak valami furcsát...
Az életben ritkán van olyan, amikor minden összeáll. Amikor valamilyen varázslatos módon, bármilyen kifogást találsz ki, az egyből eltűnik. És egyszer csak nincs más választásod: meg kell lépni!
Nálam ez most így történt. Néha persze magam sem hiszem el, és várom, hogy valami megtörje ezt a tökéletességet. Ami persze csak nekem...
Múlt héten véletlenül vetődtünk San Galgano felé, túl későn is, mert éppen zártak, így már nem tudtunk bemenni Toszkána első gótikus templomába. Vagyis ami maradt belőle, bár kívülről is rendkívül impozáns volt. Így aztán nem maradt más, elmentünk Monticiano-ba gintonikozni.
Pontosan egy hét múlva, újra visszatértünk és egy remek délutánt töltöttünk...
Bevallom, 35 fokban nem az volt az első gondolatom, hogy menjünk 42 fokos vízbe gyógyfürdőzni. Viszont annyira közel van ideiglenes otthonunkhoz, hogy úgy döntöttük, megnézzük.
Dél-Toszkánában több gyógyvizes hely is van, ez az egyik, a Terme de Petriolo.
Több formában látogatható: a kényelmesebbek kiépített fürdőbe vagy hotelbe mennek (én), a kalandra vágyóbbak...
