Egy szép, októberi napon, pontosan 28-án, olthatatlan vágyat éreztem, hogy végre megnézzem magamnak a Cinque Terre-t! Nyáron szóba sem jöhetett a turista hordák miatt, hiszen Olaszország egyik legnevezetesebb látnivalójáról beszélek, az öt tengerparti sziklára tapadt halászfaluról Liguriában, ami még az Unesco kulturális világörökségének is a része.
A Cinque Terre-t évente 2.5 millió turista támadja meg, így állítólag az olasz kormány lépéseket tervez, hogy 1.5 millió fölött bezárják a bazárt, ugyanis a helyi lakosok panaszkodnak, írja a Guardian.
Amúgy kedves olvasó azt tudta, hogy Toszkánába 40 millióan járnak nyaralni évente?
Íme a beszámolóm, teljesség nélkül, biztos ki is hagytam valami fontosat.
1. Ejtsd
csinkve terre
Az öt falu: Monterosso al Mare, Vernazza, Corniglia, Manarola, és Riomaggiore
2. Vonat vagy hajó?
Bármennyire is kényelmes vagy (mint én) – kocsiba be, kocsiból ki – , akkor is vonat! Mi a La Spezia város állomásánál tettük le az autót, és Cinque Terre kártyát vettünk, ami egész napos utazásra jogosít és magába foglalja az eco buszok használatát (ha jár éppen busz), a gyalogos ösvényekre szóló belépőjegyeket (nem kérték sehol) és korlátlan wifi használatot (jelszót kell kérni!) Magyarul benne van a vonatozás az öt faluba, egymás után jönnek, és annyiszor szállunk fel és le, akárhányszor akarunk. Ára idén 16 euro/fő. Utólag persze hajóval mentem volna.
Arra készüljünk fel, hogy ha vonattal megyünk, hogy semmit nem lehet majd látni, mert nagyjából végig alagútban megy a vonat.
3. Csak kényelmesen
Az öt kis falut kényelmesen végigsétálni csak kényelmes cipőben és ruhában érdemes, különben hamar rémálom lesz. Mi 7 óra alatt nyomtuk le, 15 km lett, ami valljuk be, annyira nem is sok (egy London Fashion Week alatt minden nap megyek ennyit), de azért nem is kevés. Én mondjuk nem szeretek turistának kinézni, – meg amúgy is itt lakom a következő utáni faluban, ugye, – így nálam a kényelmesség egy (COS) ruhában, (Salamander) bokacsizmában és (Comme des Garcons) széldzsekiben merült ki. Hihetetlen érzés felöltözni rendesen, a vidéki divatozás a falunkban a mackóban ki is merül. Viszont a rétegesség híve vagyok, ami jól jött, 20 fok fölé ment a hőmérő ugyanis! Egy csomóan napoztak is a tengerparton (lásd a képeket), október 28-án, ahogy írtam az elején. És persze minél kevesebb cuccot vigyünk magunkkal, fürdőruhát viszont igen, ha csobbani is akarunk.
4. Utazási stratégia
A vonat viszonylag gyakran közlekedik, általában 15-20 percenként. Mi az ötödik, legtávolabbi faluban szálltunk le, ellentétben mindenkivel a vonaton, a legtöbben ugyanis rögtön leszállnak az elsőnél, és mennek sorban tovább, és a végén vonatoznak egy hosszabbat vissza. Szerintünk logikusabb a legtávolabbi pontnál kezdeni és visszafelé vonatozgatni. Azzal azért érdemes tisztában lenni, hogy főszezonban biztosan “szardíniázni” fogunk a vonaton.
5. Enni
Tehát Monterosso-ban leszálltunk és itt egyből ebédeltünk (ebben a faluban van a legtöbb étterem) is egyet az Il Casello-ban, mely egy szuper kilátással bíró teraszos étterem, nem túl nagy. A választásunk “fritto misto di mare” vagyis tenger gyümölcsei frissen sütve lett, kértünk mellé házi sült burgonyát (sajnos krumpli-mániás vagyok), a ház fehér borából egy üveggel, egy üveg vizet, meg egy kávét. Ez olyan 50 euro lett összesen. A helyet ajánlom, minden rendben volt, a személyzet is. A kajáról kép lejjebb. Amúgy azt gondolom, hogy nagyon rosszat sehol sem fogunk kapni – lásd például Olaszországban még a benzinkúton is jó a croissant – , inkább attól függ, hogy mennyi pénzt akarunk elverni.
6. Improvizálás
Készüljünk fel arra, hogy bárhol érhet olyan meglepetés, hogy nem jár a busz, amivel terveztünk a lépcsőzés helyett. Mi így jártunk Corniglia-ban, így 382 lépcsőfokot kellett megmásznunk, persze nem bántuk, de akkor is! Vagy például Manarola és Riomaggiore között fut a híres Via dell’ Amore, a szerelem 15 perces sétája. Szépen elindultunk rajta, aztán egy ponton egy rács nem engedett tovább. Később bementünk egy információs irodába, hogy mikor lesz nyitva, nem tudták megmondani. Állítólag évek óta zárva, mert balesetveszélyes. De akkor miért nem lehet megfelelően kiírni? Persze röpke 4 hónapos olaszországi tartózkodásom alatt arra is rájöttem, hogy az olaszok szeretnek mindent úgy intézni, hogy ne kelljen semmit csinálni a végén.
7. Színes házak
Nyilván a legfontosabb, hogy legalább egy jó képünk legyen a színes házakról (az Instagramra), nekem ez Riomaggiore-ban sikerült, az utolsó faluban és még pont naplemente is volt, amikor odaértünk. Amúgy hajóról lehet a legjobban fényképezni a falukat, erre jutottam. Nyilván, mert mi nem hajóval mentünk.
8. Hajók az utcán
Nekem ez nagyon tetszett, hogy a hajók úgy parkolnak az utcán, mint máshol az autók.
9. Az ösvény
Amennyire én tudom, az az ösvény, amely összeköti az öt falut nem járható végig egészében.
10. Turizmus futószalagon
A sziklákra épült kis falvak, a tenger, az öblök, háttérben a teraszos földművelés az olíva ültetvények, ahogy a költő mondaná, a látvány festővászonért és ecsetért kiált, szóval igen, a Cinque Terre-t mindenki látni akarja legalább egyszer, ha Olaszországban jár.
Főszezonban teljesen mindegy milyen napon megyünk, mindenhol turista csoportokba fogunk ütközni, ezt dolgozzuk fel előre.
11. Gagyi ajándéktárgyak
Nem vagyok egy nagy impulzus vásárló, így max hűtőmágnest terveztem venni a gyűjteményembe, de azon meglepődtem, hogy milyen gagyi és unalmas a felhozatal. A hűtőmágnessel sem voltam teljesen elégedett.
Konklúzió:
Jól éreztem magam, de nem esett le az állam. Hajóval egyszer azért visszajönnék.
Ha nem lett volna olyan késő, megittam volna egy Bellinit a Hotel Splendido-ban, Portofino-ban, már csak a látvány miatt is. De kihagytuk, amit sajnálhatok, mert áprilisig ki sem nyit. Amúgy a Condé Nast Traveler olvasói úgy gondolják, hogy Európa egyik legjobb szállodája ez. Úgyhogy meg kell néznem.
Ez itt a Monterosso Giant avagy az Óriás szobra, a 14 méteres Neptun, a tenger istene egy villa teraszát tartja a vállán.
Ha még olvasnál:
Itt is vagyok: Facebook, Instagram