Gondoltam így a szilveszteri vasalás és lencsefőzés között pihenek egy kicsit és gyorsan összedobok egy évértékelőt….hát hamarabb kellett volna felkelnem, ez több óra!
Ha egy szóval kellene jellemeznem a 2016-ot, az lenne, hogy kurvanehéz. Nem vagyok egy panaszkodós típus, de valahogy ez az év szokatlanul turbulens volt!
A januárt Londonban kezdtem, ahol is elcsíptem a Lumiere Londont, Anglia legnagyobb háromnapos fényfesztiválját, amikor is London szerte közel 30 helyen lehet mindenféle fényinstallációkat nézegetni esténként.
Dani, akinek szuper Instagramja van, elvitt a BAO-ba, ahova Nigella is jár.
Megnéztem a “Mad About The Boy” avagy “Megőrülök a fiúért” című kiállítást a Fashion Space Gallery-ben, amely a London College of Fashion-ben található, ugyanis a kurátora az egyik kedvenc londoni divat újságíróm, Lou Stoppard volt.
Gabival megejtettük a szokásos Afternoon Tea szeánszunkat, a választás a Hotel Sanderson-ra esett, ahol Mad Hatter’s Tea Party-ra lehetett menni. A hotel bejárása kötelező design mániásoknak, Philip Starck re-brandingelte újra ugyanis!
Ismételtem meglátogattam Thomas-t, a Burberry éttermét a Regents Street-en, egy nyugodt hely nyüzsgő a város közepén. Idén karfiollevest ettem.
A blog életében fontos minden ajándék támogatás, itt éppen az új adidas (Tubular) cipőmnek örülök, 15 km gyaloglás után.
A Harrods-t ezúttal sem hagyhattam ki, amikor kint laktam, és az irodánk szemben volt vele, minden nap átmentem egy levesre. Micsoda emlék!
Nagyon vártam az Alexander Calder kiállítást a Tate Modern-ben, és csodálatos is volt, de legnagyobb bánatomra, nem mozogtak a mobilok! Ezt jól meg is írtam, ahol lehetett. Micsoda hiba!<
Február egyik nagy élménye volt a “A gyűrűk mennek, az ujjak maradnak” című fura című lakás-kiállítás a Múzeum körút 19. alatt, a nagypolgári lakás hetven éves korszakának lezárása volt a helyhez tartozó tárgyakat és emlékeket feldolgozó kiállítás. Az Ember-család három generációja által lakott, és különböző célokra használt tér 2010 és 2013 között egy lakásszalon tevékenységeinek is otthont adott.
Február másik nagy élménye az volt, hogy elkezdtem edzeni! Edzővel persze, – köszi Móni! – , és ennek köszönhetően megszabadultam 7 kilótól, 5 hónap alatt. Kicsit lassan, heti 3 edzés mellett, de azóta sem jött vissza, pedig az utóbbi hónapokban konkrétan csak sétálok hetente párszor pár órát. Jó, mondjuk sokkal kevesebb csokit eszem (sajnos).
Márciusban megkóstoltam a világ legfinomabbb rumját, a Zacapa-t.
Csináltam húsvéti virágdíszt a Floresse-nél, amúgy tudtátok, hogy a frézia az egyik legillatosabb virág?
A pesti Four Seasons-ban megnéztem a Herend Afternoon Tea-t, megint Gabival, nem volt rossz, de a kiszolgálás fura volt, inkább nem írtam meg a blogon. (Mindjárt hozom a kaját, mondta a pincérnő, akinek rémisztően hosszú körmei voltak.)
Nespresso Atelier avagy hogy kerül a kávé a rántottába? – áprilisban Zsani (AIAIÉ – Bespoke Design) hívott el erre az eseményre, ahol végre láttam olyan dekort, mintha Londonba lennék, elkövetők a Cup of Charm.
Az április többszörösen is durva volt, mert egyrészt újrakezdődött a 2 évvel ezelőtti toszkán lávsztorim és kezdetét vette egy hatalmas kaland, másrészt sikerült eladnom a lakásomat (viszlát svájci frank hitel!), amitől hirtelen jól meg is könnyebbültem, és egyben áttettem a székhelyemet a 13. kerületbe!
Azóta már tudjuk, hogy sajnos a M&S kivonul Magyarországról (is), áprilisban még izgatottan mentem az Alle-ba megnézni az első Alexa Chung kollekciót, és még vásároltam is.
Szintén áprilisban a Budapest Art Week keretében elmentem 2 kiállításra, az egyik a Színekre hangolva (Iparművészeti Múzeum) volt (ahol az interakciós színelemzés egy bordó talpas pohárhoz hasonlított), a másik pedig a Határtalan Design.
A május megint Londonban talált, hogy ilyen költői legyek, az egyik kedvencem a Missoni kiállítás volt a Fashion and Textile Museum-ban.
A brit Vogue idén volt 100 éves, 2 kapcsolódó programon is részt tudtam venni, a National Portarit Gallery-ben a kiállításon és a Vogue 100 Fesztiválon. Ez utóbbin lekaptam Dolce&Gabbana-t dedikálás közben. (nagy volt az öröm)
Az Art16-ra ismét sikerült press belépőt szereznem, kétszer is elmentem és végig néztem, aztán jól nem írtam meg a blogon.
Felfedeztem magamnak az Assouline könyvesboltot, már gyűjtök, hogy egyszer tudjak ott venni egy coffee table könyvet. Csodás üzlet, remek kis kávézóval.
A House of Peroni-t imádom, az 1846-ban alapított olasz sörmárka, idén 4. alkalommal vette be Londont, hogy megmutassa milyen az olasz életérzés.
A Notting Hill-en meg ilyen Karl Lagerfeld-es graffitibe futottam bele.
Magyarországon elsőként pillanthattam meg Kanye West Yeezy 750 nevű legújabb cipőjét az Icons by Bizánc üzletbe, és belefutottam Veronikába, – nézzétek meg a blogját: What Vero Wears – , utoljára Londonban találkoztunk, évekkel ezelőtt.
A június valahogy elillant, 24-én pedig már a repülőn ültem Toszkána felé, hogy megnézzek magamnak egy pasit. Jól sikerült.
Eljutottam Nicki de Saint Phalle csodás tarot kertjébe, a 2016 highlight-ja volt!
A július szintén elillant, még a blogba sem írtam, annyira el voltam foglalva azzal, hogy mi lesz velem. Aztán döntöttem, és augusztus 5-én, öcsém esküvője után, 3 bőrönddel, beültem az autóba és Toszkánába költöztem.
2 hónapot Pari-ban, nem, nem Párizsban töltöttünk, bejártuk a vidéket, a San Galgano templom különösen tetszett.
Időközben szert tettem egy kiskutyára is, a pasival jött, most is éppen itt fekszik mellettem, Freddie.
Rászoktam a gyógyfürdőzésre, bevallom, 35 fokban nem az volt az első gondolatom, hogy menjünk 42 fokos vízbe gyógyfürdőzni. Viszont annyira közel volt ideiglenes otthonunkhoz, hogy visszajártunk. Dél-Toszkánában több gyógyvizes hely is van, ez az egyik, a Terme de Petriolo.
Elkezdtem főzni 42 éves koromra, korábban sosem vezettem konyhát, néha szeretem, de főleg unom még. Meg piacra járni Livorno-ba.
Megírtam a toszkán láv sztorimat – 1,2,3 – még lesz egy rész, úgy érzem.
December 24-én volt a féléves évfordulónk, és bár az egész néha még mindig felfoghatatlannak tűnik, igenis bármi megtörténhet. Veled is, kedves olvasó!
Boldog új évet kívánok minden olvasómnak, köszönöm a bizalmat, a kommenteket, az olvasást!
Ja, és nagyon jó vagyok már farakás készítésben is!