A ropogós cukkini chips titkát tavaly nyáron kezdtem el kutatni, amikor is fogtam magam, feladtam mindent és Olaszországba költöztem egy pasi miatt, és hát el kellett kezdenem főzni, mert egyszer csak eljött az a pillanat, amikor a pasim azt mondta, hogy azért nem akar minden nap főzni, kétszer.
Így hát aztán elkezdtem kísérletezni a konyhában.
Gondoltam, ilyen egyszerű recepttel kezdem, mint a cukkini chips. Ahogy mondják, ebből büntetlenül akármennyit megehetsz.
Hát jó sokat elégettem, mire sikerült a tökéletesen ropogós cukkini chipset előállítanom. (Most az édes burgonyán gyakorolok amúgy.)
Azért azt meg kell jegyeznem elöljáróban, hogy ne számítsunk olyan végeredményre, mint amit a boltban lehet kapni zöldség chips néven.
A cukkini mérete fontos, minél szélesebb, annál jobb, mert a sütés közben eléggé összemegy, kb a felére.
Megmossuk, majd szeleteljük uborkagyalun (avagy mandolin szeletelőn), én az 1-es fokozatot használtam, ez a legkisebb.
Ha nem elég nagy a cukkini, vágjuk srégen. Lehet késsel is, de az pepecselős, és nem lesznek egyformák. Én is most ruháztam be egy mandolinra.
A nagyobb cukkinik kevésbé lédúsak, ami szintén jól jön, mivel a nedvesség ellensége a ropogós a cukkininak!
A szeletelés után tegyük papírtörlőre, tegyünk rá egy másikat és jól nyomkodjuk meg, én egy nagyobb lábassal csináltam, hogy minél kevésbé legyen nedves.
A sütőt közben előmelegítjük.
A tepsibe tegyünk sütőpapírt, kenjük be olívaolajjal (én ecsetet használtam, de már próbáltam olíva spray-jel is, az is jó), majd tegyük rá a cukkinikat, szépen, sorosan egymás mellé, de ne fedjék egymást.
Ezután a cukkinik tetejét is kenjük be olívaolajjal, nem kell vastagon, majd sózzuk meg. Van olyan teória is, hogy ne sózzuk az elején, mert attól vizet ereszt és nedves lesz, nálam nem volt baj.
Innentől pedig jön a kísérletezés, ugyanis sok függ attól, hogy milyen sütővel dolgozunk.
Nálam van olyan fokozat, hogy gentle baking, amit ropogós cuccokhoz ajánl a használati, mellette kb. 120-150 fokon sütöttem. Félidőnél megfordítottam a tepsit, nálam a hátsó rész gyorsabban sült meg.
Nekem 1 óra sikerült, de folyamatosan figyelni kell, mert hamar oda tud égni. Van ahol azt mondják, hogy félidőben fordítsuk meg, na ehhez nekem nem volt türelmem.
A végén barna lesz valamennyire, ne ijedjünk, nem azt jelenti, hogy odaégett.
Állítólag eláll és ropogós marad légmentesen záródó dobozban pár napig, mi semmilyen dobozig nem jutottunk el…
Amit még ki akarok próbálni, hogy működik-e 2 tepsivel, mert egy egyszerűen nem elég!
Amíg sült, sétáltunk egyet a kertben a kutyával. Ezt az első félórában tegyük, utána folyamatosan figyelni kell ugyanis.
Íme a végeredmény!
Amúgy néha szoktam egy szofisztikáltabb változatot is készíteni, majd azt is megírom.
Itt is vagyok: Facebook, Instagram