Portofino avagy Portovenere – ezt a kérdést feszegettük pár hete, amióta ugyanis erősen tavasz van, menni kell valahova, mert nyáron ugye nem fogunk a sok turista miatt.
Aztán Portovenere mellett döntöttem, mert a Splendido Hotel Portofino-ban csak április 6-án nyit újra és ott mindenképpen innom kell egy Bellini-t a teraszon, ahogy mondjuk Elizabeth Taylor vagy Lauren Bacall is tette ott egykor.
Portovenere már nem Toszkána, hanem Liguria, a Cinque Terre falvaktól nem messze, La Spezia várostól 20 percnyire autóval. Mi autóval támadtunk, ti ne tegyetek így, parkolni ugyanis eléggé nehézkes, 40 percet köröztünk, mire sikerült, de legalább ingyenes volt, mert még nem volt szezon. Legegyszerűbb vonattal vagy busszal.
(A képen nem mi vagyunk.)
Bár lennék gondtalan gyerek,
ki hegyi barlangban lakik,
sötét vadonban tekereg,
vagy szeli kék víz habjait;
a szász gőg terhes pompa, mit
nem tűr a lélek, ha szabad
s szereti sziklák ormait
s a hullám-verte szirtfalakat.
Még az is lehet, hogy Byron itt írta a “Bár lennék gondtalan gyerek” cím versét, mindenesetre Portovenere egyik kihagyhatatlan látnivalója Byron’s Grotto-ja azaz Byron barlangja.
Itt video selfie-zek (bot nélkül nyilvánvalóan) a Költők öblében , persze ezt a nevet csak később kapta a hely.
Szóval Lord Byron innen úszott át meglátogatni költő haverját, Shelley-t Lericibe, ami kb. 7 km, és itt állt a kis grotto-ja, ahol meditálgatott és ihletet keresett a verseihez. A grotto azóta megsemmisült.
A hely lenyűgöző, Byron tudta, hol kell merengeni az élet dolgain. 
Az öreg halász és a tenger.
Nem messze Byron egykori grotto-jától találjuk az 1198-ban épített gótikus stílusú Péter apostol tiszteletére épített San Pietro-templomot, a kilátás szintén páratlan.
(Itt még hosszú hajjal, már nagyon nyomasztott, így aztán fél év után rászántam magam a fodrászra, elvonatoztam Pisa-ba, ahol is kaptam egy olyan vágást, hogy azóta is naponta 3-szor mosom meg a hajamat, hátha találok egy újfajta szárítási módot, amitől jobb lesz. Egyelőre nem jártam sikerrel!)
Ő itt az anyatermészet, ahogy a tábla is írja.
Szemből is.
A temetőből is remek a kilátás és ott nem lóg az arcunkba selfiebot sem.
Lord Byron-ról gyakorlatilag mindent elneveztek a faluban.
A falut egy nap alatt könnyen be lehet járni, mi későn érkeztünk, így a várat már nem tudtuk megnézni már, de a San Pietro és San Lorenzo templomokat mindenképpen érdemes megnézni, mindkettő a 12. században épült. A San Pietro ráadásul lenyűgöző kilátással bír.
Egy kiadó villa a nyárra.
A város a lemenő nap fényében.
Nekem Portovenere sokkal jobban bejött, mint a Cinque Terre falvak, bár amúgy simán lehetne a 6. a sorban, úgyhogy ide vissza fogok jönni. Hajóval.
Itt is vagyok: Facebook, Instagram