Viki még nincs 30 éves, de már 7 éve építi az IMOGEN-t, a saját márkáját. Ragaszkodik a ruhatervező titulushoz, és szerinte jó vállalkozónak lenni, ahogy mondja, “szeretek a magam ura lenni, magam beosztani az időmet, eldönteni, hogy mikor mihez van kedvem”.
Mivel foglalkozol? Ruhatervező vagyok. Direkt nem mondom, hogy divattervező, számomra az nagyképűen hangzik. Én ruhákat tervezek nőknek. Munkába, utcára vagy éppen életük nagy eseményeire, és nem csak egy szezonban viselhetik ezeket, hanem adott esetben évekig.
Hogyan jutottál el idáig?
Amióta az eszemet tudom “művészkedni” akartam, csak azt nem tudtam, hogy pontosan mit. Szóba jött még a masamod és a maszkmester is, mire eldöntöttem mit is szeretnék, mihez értek leginkább, és mi az, ami mellett életem végéig ki tudok tartani.
Egy szombathelyi művészeti középiskolába jártam, ahol irányt mutattak. Párszor felvételiztem sikertelenül a MOME-ra, ami minden évben adott egy pofont.
Az utolsó sikertelen felvételin megkérdezték, hogy miért nem ruhákkal szeretnék foglalkozni. Ezután feltettem én is magamnak a kérdést, hogy tényleg, miért is nem?
Mivel nem vettek fel, kénytelen voltam másképp elsajátítani a szakmát. Azt gondolom, hogy az, hogy a magam útján sajátítottam el a dolgokat arra is megtanított, hogy nagyobb szenvedéllyel és alázattal végezzem a munkám.
Nem volt túl sok munkahelyem amiről mesélhetnék, mert mióta dolgozom nagyrészt a saját márkámat építem, immár 7 éve.
Először gyakornokként, majd beosztottként dolgoztam divattervezők mellett, és nagyjából rálátást kaptam, hogy is működik ez a munka. Idővel kinőttem a beosztott munkakörből és elkezdtem a saját életemet, karrieremet építeni az addig szerzett tapasztalatokkal, kapcsolatokkal.
Ekkortájt ismerkedtem meg most már férjemmel, akivel hasonló terveink voltak. Sokat segített a szárnyaim bontogatásában is, majd kicsivel később megnyitottuk a belvárosban az üzletünket.
2010-ben alapítottam az IMOGEN márkát, női ruhákat tervezek és készítek. Eleinte utcai használatra szánt ruhákkal kezdtem, de egyre többen jöttek hozzám, akik alkalomra szeretnének egyedit, személyre szabottat.
Jelenleg, mivel nyár van, a fő profilom az esküvői ruhák, de emellett évente 2-3 kollekciót is készítek.
Eddigi karriered során mi volt a legnagyobb sikered, mire vagy a legbüszkébb?
Minden apróságnak tudok örülni, és minden kis dologra, munkára amit sikerrel zárok le, büszke vagyok. Nem tudok kiemelni legfontosabbat.
Büszke vagyok arra, hogy honnét indultam, és merre haladok. Sikeres vagyok abban amit csinálok, a vásárlóim szeretnek és elégedettek a munkámmal. Számomra sokkal fontosabb visszajelzés, ha visszatér egy elégedett vásárló, mint elnyerni egy díjat.
De például a megjelenés a Book of Design könyvben, egy csomó más tehetséges, sikeres designer között, nagyon jól esett.
Mellényúlásod? Mit tanultál belőle?
Kicsit sajnálom, hogy nem zártuk be korábban üzletünket (Black Box), annak ellenére, hogy sokat profitáltam szakmailag belőle.
Nem is biztos, hogy mellényúlás volt ez, inkább egy döntés, amit kicsit későn hoztunk meg. Mert sok mindenre megtanított, rengeteg tapasztalatot szereztem abban az 5 évben, és természetesen kapcsolatokat, vásárlókat is, és rálátást a kereskedelemre.
Nem azért nem működött, mert nem tettünk meg mindent. Sőt! Erőn felül csináltuk, ameddig lehetett, de sajnos ez az ország nem a kisvállakozókról szól…Ez egy utazás volt, aminek a végére értünk.
legjobb üzleti tanács, amit valaha kaptál? Vagy amire te jöttél rá?
Az eszemre és az első megérzésemre kell hagyatkozni.
Talán ezt nevezik női megérzésnek, de eddig bejött, vagy bejött volna, ha rá hallgatok.
Amit pedig megtanultam az elmúlt években, hogy gyorsan kell reflektálni a változásokra, és igazodni a kell a piac elvárásihoz. Mert én hiába találok ki valamit, és akarom azt csinálni, ha nincs rá igény. Muszáj megújulni mindig, új dolgokat megtanulni, tágítani a látókört, és minél nagyobb igényeket kielégíteni.
Továbbá azt is megtanultam, hogy nem kell mindent elvállalni, mert nem biztos hogy kifizetődő lesz a belefektetett energia, és nem biztos, hogy referenciaként is felmutatható.
Ha újra kellene kezdened, mit csinálnál másképpen?
Azt hiszem semmit nem csinálnék másképp.
Ja de! Nem kell mindent annyira a szívemre venni, mint néha azt tettem, legyen szó munkáról, vagy magánéletről 🙂
Hogyan telik egy napod?
Rengeteg rendszerem van, fizikailag és a fejemben is. Olyan mintha egy táblázatban élnék, így is gondolkodom 🙂
A nap első óráira is rendszerem van. Felkelek, rendbe teszem magam, aztán a lakást, hiszen az a munkahelyem is, és ki tudja mikor állít be valaki.
Ha megittam a kávémat, indulhat a munka.
Aztán innét általában felborul a rendszer. Hiába találom ki, hogy ma mit fogok megcsinálni, valami mindig közbeszól. Szerencsére általában egy újabb munka az, ami felborítja a terveket.
Varrok, rajzolok, szabok, modellezek, vasalok, megrendelőkkel találkozom, méteráru üzleteket járok. Ezek a feladataim, ezeket osztom be, de nincs két egyforma nap.
Hogyan kapcsolódsz ki?
Imádok utazni a férjemmel, vagy csak elmenni valahova Budapesten. Vagy találkozni a barátnőimmel. Ha nincs, akkor csak belelapozok egy könyvbe. Egyébként néha pusztán arra vágyom, hogy hagyjanak békén a gondolataim, ne kattogjon az agyam. Ilyenkor csak bámulom a telefonom képernyőjét és internetezek a kanapén.
Vállalkozónak tartod magad?
Igen. Így hozta az élet, de egyébként is szeretek a magam ura lenni, magam beosztani az időmet, eldönteni, hogy mikor mihez van kedvem, melyik munkát akarom épp folytatni, aztán belekezdeni a következőbe.
Amióta komolyan foglalkozom a karrieremmel, vállalkozó vagyok, még ha nem is a szó legszorosabb értelmében.
Az egész felnőtt életem vállalkozásokról és vállalásokról szól. Felépíteni a márkámat, nyitni egy üzletet, és most megint csak a márkámra koncentrálni teljes erőbedobással.
Tudatosan építed a karrieredet? Használsz-e üzleti tervet?
Nincs üzleti tervem. Sajnos nem vagyok jó ebben, nem vagyok az a számolós fajta. Vannak távlati terveim és elképzelésem, hogy mikor minek kellene történnie a karrieremben. Aztán vagy úgy lesz, vagy máshogy alakul. Néha bezárul egy ajtó, de kinyílik egy másik, tele új lehetőségekkel, amikkel megpróbálok élni.
Mi az a tulajdonságod, amire a legbüszkébb vagy?
Kitartó vagyok nagyon. Persze sokszor feladom, mondván hogy én ezt nem tudom megcsinálni. De addig nem hagy nyugodni a dolog, míg bele nem kezdek újra. Végül általában megoldom a problémát.
Hol látod magadat 5 éven belül?
Teljes anyagi biztonságban, ugyanebben a szakmában, ugyanezt a márkát építve, illetve már egész jól felépítve. Ingatlan hirdetéseket fogok böngészni és kertes házat keresek, ahol lehet kutyánk és gyerekünk.
Van-e előnye illetve hátránya a női vállalkozó létnek? Magyarul ha a vállalkozó nő?
Nem érzek hátrányt, szerintem az én szakmámban ez inkább előny. Szerencsére általában gyorsan kialakul egy bensőséges kapcsolat köztem és a vásárló közt. Én azt vallom, hogy enélkül nem lehet megcsinálni a tökéletes ruhát.
Milyen támogatás hiányzik a legjobban?
Talán anyagi, de befektetőt nem szeretnék. Saját tapasztalatom nincs a témában, csak elképzelésem róla.
Milyen költséghatékony megoldásokat használsz?
A bolt bezárása már maga is nagy költséghatékony megoldás volt, de utána sem terveztem, hogy a belvárosban béreljek egy showroomot. A lakásban alakítottuk ki a stúdiót.
Hogyan reklámozod magadat? Kell-e reklámozni magadat? Költesz-e marketingre?
Facebookon hirdetek és az Instagramot is használom reklámra. De a legjobb reklám az elégedett vásárlók, akik terjesztik a jó híremet.
Egyedül dolgozol, van-e segítőd?
Vannak varrónőim és van a férjem, akit a legfőbb kritikusomnak tartok, és akinek a véleményét mindig kikérem.
Milyen tanácsot adnál azoknak a nőknek, akik most kezdenek el vállalkozni?
Én talán túl realista is vagyok, ezért azt tanácsolnám, amit magam is mindig teszek. Mindent jól rágjanak át, amit kitalálnak, és ha ez megvan és még mindig ott a cél a szemük előtt, akkor ne adják fel egykönnyen.
Mottód?
“Ha látsz képet magad előtt, arra képes vagy”.
Bevallom fogalmam sincs ki mondta, de gyakran hallom ezt Petitől, a férjemtől. 🙂
