Bevallom, még mindig nem igazán szeretek főzni, ráadásul lassan 44 is leszek, azt hittem ennyi idősen, és 2 év Olaszország után, ez máshogy lesz, így aztán amikor találok valami egészen könnyen elkészíthető ételt, annak nagyon tudok örülni. Amúgy meg kit érdekel, hogy nem szeretek főzni, ha egyébként meg amit tudok, az jó?
Stratégiám: kevés ételt tudok főzni, de azt mind jól, plusz ne kelljen sok időt töltenem a konyhában.
Na, ez a tészta pontosan ilyen, és amikor semmi sem jut az eszembe, akkor ezzel szoktam megmenteni az estét. Ügyes, nem igaz?
A képen látható római költemény “Cacio e peppe” azaz “Sajt és bors” tészta névre hallgat, múlt héten a takarítós napom után nem volt kedvem főzni, mondjuk ilyenkor sosincs, kinek van 8 óra takarítás után, és éppen megálltunk egy sörre, ahol mindig megállunk egy sörre a takarítós nap után, és akkor úgy döntöttünk, hogy megnézzük az étlapot is, először vacilláltam kicsit, mert a bolognai ragu bemászott a gondolataimba, de aztán emellett döntöttem, és nem bántam meg, isteni volt.
Na most, azt gondolhatnánk, hogy ezt milyen egyszer elkészíteni, és persze valóban egyszerű elkészíteni, ha tudjuk, mi a titka. A titok pedig a krémes szósz!
És persze, az alapanyagok. Tavaly megismerkedtünk egy séffel, ő mondta azt, hogy egy étel 80%-ban az alapanyagoktól függ, a 20% pedig, hogy ne basszuk el ne rontsuk el.
Szóval jó tészta, jó pecorino romano sajt (juhsajt) és jó olívaolaj. Én még bazi drága maláj borsot is vettem, Paolo Parisi boltjában, de ez már csak igazán az szűzies maximalizmusom.
Az elkészítési idő összesen kb. 10 perc, szóval tényleg nem kell sok időt tölteni a konyhában. Hurrá!
Íme, a recept!
– Felforraljuk a vizet, sót teszünk bele. Spagetti tésztát használunk.
– A forrásban levő vízbe tesszük a tésztát, mi az “al dente”-t preferáljuk, azaz a fogkemény változatot, azaz amikor a tészta külső rétege megpuhul, viszont belül kicsit kemény marad. Tésztát főzni amúgy művészet, emlékszem amikor a leendő férjem elmondta, hogy az arányok pedig: száz gramm tésztához egy liter víz kell, és tíz gramm só. Olajat nem teszünk a vízbe és nem öblítjük a tésztát. A tésztát pedig kevergetni kell, hogy egyenletesen puhuljon. És nem törjük kicsire!
– Egy teáskanál borsra lesz szükségünk, frissen őröljük. A sajtot lereszeljük.
– A csomagoláson mindig rajta vagy, hány perces a tészta, főzzük a tésztát annak a feléig, majd szűrjük le, a főzővízet tartsuk meg, mert kell majd. A félig kész tésztát tegyük egy nagyobb serpenyőbe és tegyünk rá annyi vizet, ami még nem lepi el. Menjen rá a lereszelt pecorino sajt és bors, majd rázogassuk össze kis láng alatt és folyamatosan pótoljuk a főzővízet, sajtot és borsot. A lényeg, hogy a tésztából fokozatosan kifővő keményítő és az olvadó sajt egy selymes, krémes szósszá álljon össze és bevonja a tésztát.
Gyorsan kell fogyasztani, mert hamar dermed! Buon appetito!