Új sorozatomban arról szeretnék írni, hogyan éljünk jobban, okosabban és tovább.
Életem második felének egyik jelszava lett a tudatosság.
Tudatosan törődöm magammal, az agyammal, a testemmel és lelkemmel. Karbantartok.
Íme, az első, fogadjátok szeretettel, és várom (a Facebook oldalon), hogy nektek mit jelent a semmittevés!
***********************************
Volt idő, amikor én is büszkén mondogattam, hogy semmire sincs időm. Amint reggel kinyitottam a szemem, rátapadtam valamilyen képernyőre és dolgoztam, mint egy robot. (Utólag már úgy gondolom, hogy inkább önkéntes rabszolga voltam, mert amúgy abszolút munkamániás voltam.)
Eggyé váltam a munkámmal. A céggel. A hátamra lehetett volna tetoválni a munkahelyem logóját.
Bűntudatom volt, ha hétvégén nem válaszoltam az emailekre vagy ha este 10-kor nem vettem fel egy telefont.
Emlékszem, egy randim azért nem kívánta velem a folytatást, mert az első ismerkedős vacsora alatt többször csekkoltam az emailjeimet. Utólag már értem.
Hozzászoktam a multitaskinghoz és ahhoz, hogy az agyam állandóan jár. Még álmomban is.
Ha nem vagyok állandóan elfoglalt, akkor ugyanis nem is vagyok fontos. Ezt üzeni a társadalom.
Elfogltatnak lenni, státuszszimbólum.
Nálam már nem.
Amikor Toszkánába költöztem három éve és újra ki kellett találnom magamat és hogy mihez akarok kezdeni magammal, még jobban elhatalmasodott rajtam a bűntudat, hogy értéktelen vagyok, mert nem csinálok semmit.
Nyilván csináltam, mert háziasszony is lettem közben, rendben tartottam egy 250 nm2-es házat, főztem, stb.stb, (tudom, hogy ez igazából “természetes”, hogy heti 15 óra láthatatlan munkát is végeznek a nők, amúgy nem, de az egy másik poszt témája), de én ettől nem éreztem magam elégedettnek vagy sikeresnek. Viszont elfogadom azt is, hogy van akinek meg ezektől van sikerélménye.
Sokan érezzük ezt, ha éppen nincs munkánk, akkor nem vagyunk hasznosak, mert úgy gondoljuk, hogy a munkánk a mi vagyunk.
Pedig ez nem így van.
Az elmúlt évtizedben jó pár alkalommal voltam munka nélkül, volt amikor fél évig is (amikor például hazajöttem Londonból és túlképzettnek számítottam), és szépen lassan megtanítottam magamnak, hogy nem vagyok egyenlő a munkámmal.
Ha éppen nincs munkám, akkor is ugyanolyan személyiség vagyok, mint amikor van munkám.
És akkor egy éles váltással térjünk rá a lényegre.
Dolce Far Niente, édes semmittevés.
Az olaszok bűntudat nélkül gyakorolják a mindennapi semmittevést, az első percben tudtam, hogy ezt el kell tanulnom tőlük. Annyira jól csinálják azt, hogy saját magukat helyezik az univerzum középpontjába, és csak az érdekli őket, hogy nekik jó legyen. Ezért állnak meg például az út közepén is dumcsizni, miközben feltartják a többi autót, mert az nekik jó. :DD
A semmittevés lényege, hogy nincs célja, amikor csak úgy vagyunk. Létezünk.
Tudom, a tétlenséggel járó bűntudat sokunkban ott van, belénk van nevélve, így ezen dolgozni kell, hogy ne érezzük magunkat ettől rosszul. És egyébként is, jár a semmittevés minimum 40 évvel a hátunk mögött!
Társadalmunk sem igazán tolerálja a semmittevést, valljuk be.
A technológia szintén nem partner, telefonunk mindig ott a kezünkben, nehéz csak egy órára is offline lenni.
De el kell fogadni, hogy szünet azaz kikapcsolás nélkül, nem lehetünk produktívak. És nem csak a munkában.
A semmittevésre viszont tudatosan meg kell teremteni az alkalmat.
Semmit tenni az igazi luxus.
Íme, néhány ötlet, amiket én is művelek:
Képernyőmentesség
Tudatosan egyre kevesebbet próbálok bármilyen képernyőt nézni.
Amikor csak lehet, nincs nálam a telefonom. Vagy ha mondjuk sétálni megyünk, akkor csak fotózom vele, de nem csekkolom az emaileket, üzeneteket. Ez akkor is érvényes, ha mondjuk elmegyünk kávézni, vagy enni valahova, az asztalnál nem ülünk úgy, hogy mindketten a telefonunkra vagyunk tapadva, hanem élvezzük, hogy együtt valami jó helyen töltjük az időt és csak erre koncentrálunk.
Amúgy könnyebb, mint gondoltam, 3-4 órát simán kibírok már.
Délután szunyókálás
Az első dolog, amit bevezettem, mert most már megtehetem, az ebéd után délutáni alvás volt. Az elején persze bűntudatom volt, hogy jaj, inkább emailekre kellene válaszolnom, de megbeszéltem magammal, a világ nélkülem is tud forogni bizonyos ideig. A rövid, mikro alvás amúgy is rettentően hasznos, növeli az éberséget, és javul az emlékezetünk is tőle, de 10-20 percnél ne legyen több, mert akkor még fáradtabban ébredhetünk és az éjszakai alvás rovására is mehet.
Egész napos semmittevés
Talán ezt a legnehezebb kivitelezni, most hogy már nem egyedül élek, akkor simán ment, hogy heti 1 nap az égvilágon semmi hasznosat nem csináltam.
Álmodozás
Egyik kedvenc tevékenységem az álmodozás (a másik a túlgondolkozás, haha), néha csak kiülök a teraszra és álmodozom egy szuper nyaralásról, vagy tiszta az egész ház olyan pillanatokat keresek, amikor boldog voltam és újraélem azokat. Az álmodozás is hasznos, ugyanis kreatívabbak lehetünk tőle vagy jobbak probléma megoldásban, ezt írja egy kutatás.
Séta
A kiskutyával naponta egyszer biztosan megyek sétálni, a ház körül tudunk tenni 40 perces kört, ahol megyünk keresztül erdőn is, közben pedig jól lehet csak nézgelődni, beszívni az illatokat, meglátni néhány állatot, figyelni a természet hangjaira. Na meg, minőségi idő a kiskutyával.
Közösségi élet
A másik kedvenc semmittevésem, ha meghívnak minket valahova és egy hosszú asztalnál jó sokan eszünk! Ez együtt evés, beszélgetés órákon át, ismerkedés új emberekkel, mindig izgalmas, alig várom a nyarakat és a meghívásokat.
Én a semmittevésre már úgy gondolok, hogy fontos része az életemnek, mert enélkül nem tudok hatékony lenni.
Ráadásul, magammal szemben vagyok a legnagyobb hajcsár, így nekem sem volt könnyű átírni a szabályaimat.
Ma már ha valaki megkérdezi, hogy éppen mit csinálok, már nem jövök zavarba, simán megmondom, hogy semmit. Nem úgy tekintek magamra ilyenkor, hogy lusta vagyok, hanem hogy megtanultam egy új eszközt arra, hogy hatékonyabb legyek.
Tudom, hogy nem könnyű ezeket beépíteni a mindennapokba, ezért kicsiben érdemes kezdeni.
Nálam is áll a vasalatlan, kéne takarítani is, meg a padláson rendet rakni, és még ezer dolog, amivel el vagyok csúszva, de úgy vagyok vele, hogy a saját mentális egészségem a legfontosabb. A többi megvár. (sajnos)
#hogyaneljunkjobban
***********************************************************