A fenntartható divat számomra azt jelenti, hogy keveset vásárolok, és olyan jó minőségű darabokat veszek (gyűjtök hónapokig is egy-egy designer darabra), amelyek évekig vagy akár évtizedekig is bírják, és természetesen sokáig hordom a ruháimat. Szerencsére “semmit-nem-dobunk-ki” típus vagyok, így simán vannak 20 éves cuccaim is. Teresara megint teljesen véletlenül találtam rá az Instagramon pár napja (senki sincs biztonságban, ahogy szoktam mondani), és többször visszamentem megnézni, mert annyira megragadott az egész.Teresa ugyanis 90 éves, 4 éve indult az Instaja, egy szuper koncepciót találtak ki a lányával, ahol a fenntartható divat jegyében mutatják be Teresa ruhatárát, gondosan feltüntetve, hogy az adott darab melyik évből származik. 

A legjobb cuccai a legregebbiek, szerintem!

Természetesen nem bírtam, és írtam Martinának, már csak azért is mert az utolsó kép januárban készült, reméltem, hogy minden rendben Teresaval.

“Igazából nem volt semmilyen célunk, amikor 2016-ban elkezdtünk képeket feltenni az Instara, szórakoztatni akartuk magunkat, a családot, a barátainkat. Szerettem volna valamit, amit az anyukámmal közösen csinálhatunk, közben jól érezzünk magunkat és a divatról beszélgetünk. Mindketten szeretjük a divatot és Teresa tényleg minden ruháját megtartotta az évek során! Az anyukám mindig vigyázott a ruháira, természetesen csak jó minőséget vásárolt de sohasem sokat, úgyhogy igen, a fenntartható divatra is reagálunk a képeinkkel. Én úgy gondolom, hogy a divat elsősroban az arányokról és a színekről szól, majd a tényleges ruhadarabról, és persze a stílus mindenekelőtt!” – írta nekem Martina.

Divat helyett stílus, mértéktelen vásárlás helyett önismeret, hogy tudjuk mi áll jól és mi nem, hogy olyan darabokat vásároljunk, melyek sokáig hordhatóak és jól kombinálhatóak. Legalábbis, én így gondolom.

Teresaval is minden rendben, gondosan karanténban és micsoda véletlen, ők is Olaszországban vannak, mint én.