Mint kiderült, a hobbi varrás nem csak időtöltés Gabi számára, hanem egyfajta terápia is, mellyel legyőzte a depresszióját.
“Rengeteget tanultam közben, főleg azt, hogy nem kell a legjobbnak lenni, nem kell hatalmas terveket gyártani, elég a saját győzelmünket ünnepelni.”
Fogadjátok szeretettel Gabi történetét!
“Ezt a kihívást csak a magam örömére csinálom, egyszerűen azért, mert nekem a varrás a “happy place”.
A varrás az, ami feltölt, kiragad a mindennapokból, türelemre tanít és kicsit megtornáztatja az agytekervényeimet.
Az pedig, hogy a végeredményt magamra ölthetem és pont úgy áll, ahogyan elképzeltem, az maga az álom!
Ha utánanézel a varrós kihívásoknak, akkor mindenkinek naponta vagy hetente kell varrnia egy-egy ruhadarabot. Én erre nem vagyok képes két kicsi gyerek mellett. Nekem csak akkor van időm, ha a kicsi alszik, a nagyobb pedig éppen nem igényli a jelenlétemet, mert itthon van az apukája vagy rájött, hogy használhatatlan vagyok Minecraft-ban.
Ezért találtam ki magamnak ezt a havi varrós kihívást. Így kicsit tudok bizonyítani magamnak, hogy én is képes vagyok alkotni, létrehozni, még akkor is, ha sokszor napokba vagy éppen hetekbe kerül kinyomtatni és összeragasztani egy mintát, és újabb hetekbe, mire meg is tudom varrni.
Szóval, nincs mögötte semmi “hűű, csatlakozzunk a menő insta sewer közösseghez!”, tényleg csak a magam örömére, az érzésre, hogy képes vagyok rá.
Mindig érdekelt a varrás, gyerekként nagymamám lábbal hajthatós Singer-én varrtam magamnak táskát, hátizsákot, babaruhát, de el sem tudtam képzelni, hogy ez lehet tanulni is iskolában.
Én geológusnak készültem. Aztán sokáig nem is volt alkalmam varrni, másként alakult az életem, viszont kézműveskedni mindig szerettem.
2012-ben Londonba költöztem, megismerkedtem a férjemmel, akitől első születésnapi meglepetésként megkaptam azt a kis alap Singer gépet, amit azóta is használok.
Az volt a tervem, hogy majd mindenfélét varrok, kikapcsolódásként, aztán jött a babavárás, szülés, majd elköltöztünk Ipswich-be és a varrógép maradt a dobozában.
A lehető legrosszabbkor költöztünk, februárban. Minden nap esett, szürke és komor volt minden, férjem sokáig nem talált munkát, én pedig depressziós lettem. Egy helyi méteráru bolt kirakatában megláttam egy kiírást, hogy tartanak varrótanfolyamot. Beiratkoztam és bár az ott tanított alapokat már ismertem, végre lettek Ipswich-ben is barátaim.
Novemberben aztán a depresszióm olyan erővel támadt, hogy muszáj volt professzionális segítséget
kérnem. Elkezdődött a terápiám a pszichológusommal és kaptunk egy önkéntest, Julie-t, aki igazából olyan, mintha egy barátnőbe rejtett pszichológus lenne. Aztán jött a vírus… legnagyobb szerencsémre a terápiám folytatódott telefonon keresztül.A terápia részeként különböző relaxációs tevékenységeket kellett kipróbálnom, hogy melyek azok, amelyek valóban segítenek. A meditálás sajnos nem az én asztalom, de így végre újból visszatértem a varráshoz (és a jógához).
Elkezdem újból varrni. Végignéztem az összes impulzus vásárlásból beszerzett varrós magazinjaimat, elkezdtem komolyan követni pár varrós és mintakészítő oldalt az Instán. Persze az első ruhák nem lettek túl jók, viszont rengeteget tanultam és teljesen lenyűgözött a tény, hogy egy 2D rajzból egy hordható ruha készíthető. Régebben is alakítottam át ruhákat, vagy lemásoltam kedvenc ruhadarabjaimat, de ez most egész más volt. Ez terápia volt, nyugalom, egy olyan dolog, ami csak az enyém, amiben nem kell szuperjónak lennem.
Elég csak annyi, hogy hordható, jól érzem magam benne és az én munkam gyümölcse.
Hatalmas inspiráció az Instagram vagy egy-egy szuper varrós magazin, de nem szabad túl komolyan venni. Egyszerű háztartási varrógéppel is meglehet varrni a magazinban szereplő ruhákat, nyilván nem lesz olyan, mint a boltban kapható ruhadarabok, de nem is kell, hogy olyanok legyenek. Hiszen az a fontos, hogy én készítettem, hosszú órák alatt, sokszor hetek munkájával.
Így nekem és a kislányomnak is van kantáros nadrágunk. Imádom hordani biciklizéshez, mert nem lóg ki a derekam.
Rendeltem már anyagot e-bay-ről és amazonról is, de mindkettő borzasztó minősegű volt. Tanulópénz.
Hát, talán ennyi. Imádtok varrni, talán egyszer mégiscsak lesz egy olyan “munkám”, ami a varrással kapcsolatos.
A NeverOrdinaryWoman a 40 feletti nők találkozóhelye, közösség, blog, női klub és még sok más.
Alapítója, Iványi Orsolya, Vichy Neovadiol Változókor nagykövet.
Facebook oldal
Hírlevél
Zárt csoport
Youtube
Kapcsolat: [email protected]